„Remélhetőleg néhány évtized múlva hasonló egyetértés alakul majd ki arról is, hogy a vállalatoknak ott kell adót fizetniük, ahol tevékenykednek. A cégek adóparadicsomokba telepítése ugyanis nem a tulajdonosok magánügye. Az úgynevezett adóoptimalizálással szerzett többletnyereség valahonnan hiányzik: a kórházakból, az iskolákból és a tereinkről. Ha egy cég vagy személy lenyomozhatatlan számlákon parkoltatja azt a pénzt, amelynek egy része az állam működtetésére lenne hivatott, az közügy, egyszerű lopás.
Arról nem is beszélve, ha az ellopott közpénzek bújnak meg a szövevényes tulajdonosi hátterű cégekben. A politikusok hasonlóképpen vannak az offshore-ral, mint elődeik a gyermekmunkával. Az offshore-lovagok elleni harc jól hangzik a felszólalásokban és pártprogramokban, a cégek átláthatóságának tényleges elősegítése azonban egyik politikai oldalnak sem áll érdekében. Időnként kirobban ugyan egy-egy offshore-botrány, ahogy a napokban Boldvai László volt szocialista pártpénztárnok ügye borzolja a kedélyeket, de a valódi elszámoltatás várat magára.
Nem csak nálunk, az egész világon. Habár külföldön mintha elindult volna valami a Panama-iratok nyilvánosságra kerülésével. Az offshore-szolgáltatótól kikerült adatok ugyanis nyilvánvalóvá tették, hogy a világ gazdasági, politikai és sportelitje körében a mindennapokhoz hozzátartozik a közösségnek járó pénzek eltüntetése.”