Testápoló

„Majd lesz egyszer egy kor – amennyiben az emberiség képes lesz túlélni önmagát –, amikor boldog és észre tért utódaink borzongva fognak visszatekinteni erre a mi korunkra, és az akkori történelemkönyvekben lesz egy fejezet (igen, csak olyan apró betűs, a MIÉRT KELLETT SZÜKSÉGSZERŰEN ELPUSZTULNIA A 21. SZÁZADI EURÓPAI CIVILIZÁCIÓNAK című lecke alatt), amely a TESTÁPOLÓ címet fogja viselni.

Ebben fogják leírni, hogy volt olyan időszaka az emberiségnek és az európai civilizációnak, amikor egy hetvenhétszeres gyilkos beperelte az őt fogva tartó államot, amiért műanyag evőeszközzel kellett ennie, mikróban melegített étel fogyasztását kényszerítették rá, csak egy háromszobás lakosztályt bocsátottak a rendelkezésére büntetésének ideje alatt, nem kapta meg a legújabb számítógépes játékokat, és teljesen kiszáradt a bőre a börtön klímájától, ugyanis nem kapott testápolót.

– Tanár úr, amikor ezt előadta, azonnal kivégezték ugye, nem várták meg a kivégzés kitűzött időpontját? – kérdezi majd Pistike, mire a tanár úr így fog válaszolni: – Nem. Először is nem volt időpontja a kivégzésének, mert abban a korban itt Európában egy hetvenhétszeres gyilkost maximum huszonegy évre lehetett elítélni. És a pert, amelyet benyújtott az őt fogva tartó állam ellen, megnyerte. Így az állam tizenegymillió forintnyi perköltséget volt köteles megfizetni, és kötelesek voltak ezüsttel, porcelánnal teríteni neki, kirendelni egy szakácsot, hogy frissen készítse el számára a marinírozott halszeleteket (a’la tourbigou, kétfelé vágott tojással), esténként pedig egy erre kijelölt ápoló illatos kenőcsökkel volt köteles kenegetni az egész testét, különös tekintettel az érzékeny arcára.

– Melyik volt ez az ország, tanár úr?

– Úgy hívták, hogy Norvégia. Észak-Európában volt, Skandináviában. Egykori lakói hajdan kemény vikingek voltak, aztán jött a fejlődés, olajat is találtak a norvég felségvizeken, jött a jólét, kedélyes elmebeteggé változott mindenki, és ilyen pereket indítottak és nyertek meg hetvenhétszeres gyilkosok. Volt ennek a Norvégiának egy szomszédja is, Svédországnak hívták, ott pedig egy liberális párt ifjúsági tagozata olyan törvényjavaslatokat nyújtott be a parlamentnek, hogy legalizálják a vérfertőzést, vagyis a testvérek közötti szexet, továbbá legalizálják a nekrofíliát is, vagyis khm…, hát hogy is mondjam gyerekek, hát a halottakkal való közösülést…

– De tanár úr, ugye ezeket azért agyonverték?

– Dehogy verték, gyerekek, a svéd parlament hosszan vitatkozott erről. De akkor ebben nem volt semmi furcsa, akkor például ugyanez a svéd parlament arról hozott törvényt, hogy mivel a svéd nyelvben nincs semleges nem, hát legyen, mivel szegény transzneműek nem tudják megnevezni önmagukat…”