A kicsinyesség diadala (Andreas Eschbach – Hajszőnyegszövők)

„Pedig a könyv szerkezete izgalmas. Az egyes epizódok laza szövedékcsomóiból a végén kész szőttest kapunk, és közben leköt a játék, hogy vajon egy korábban megismert szereplő, bemutatott történet milyen formában, mikor és hogyan bukkan fel legközelebb. Sajnálatos, hogy az olvasóra háruló nyomozói munkát a szerző nem hagyja kibontakozni, a könyv végén egyáltalán nem elegánsan mindent a szánkba rág.Andreas Eschbach

Önmagában is érdekes a megbuktatott Sándor császár birodalma. A nyolcvanezer évig mesterségesen és vasmarokkal fenntartott apparátus a maga virágzó központjával és a szinte középkori állapotban sínylődő peremvidékével, akár a Római Birodalom vagy az Osztrák-Magyar Monarchia allegóriája is lehetne.

Izgalmas belegondolni, mennyi ideig tartható fenn pusztán dogmatikus, elnyomó nevelés, önkényuralmi jelképek sulykolása, bonyolult bürokrácia által egy alapvetően vezető nélküli rendszer. Hogyan termeli ki a fanatikusan behódoló utódokat az őket megelőző generáció, és hogyan irtja ki magából a rendszerelleneseket, hogy végül hősök nélküli, hétköznapi és megcsontosodott, már-már embertelen világot hozzanak létre? Teljesen értelmetlenül.

Andreasch Eschbach Hajszőnyegszövők c. regénye nem hibátlan munka. A fenti kérdéseket inkább csak felteszi, de nem válaszolja meg kielégítően. A végkifejlet drámai, ám egyáltalán nem jól felépített, szinte érdektelen, az indíték már-már komikus. Az író tudományos felkészültsége sem elégséges: univerzumát nem képes megtámogatni kellően hihető technikai háttérrel ahhoz, hogy a fenntarthatóság, ezzel együtt a hitelesség hatását keltse. Olvasását vaskalapos hard-scifi rajongóknak nem, viszont azoknak ajánlom, akik kedvet éreznek ahhoz, hogy az író szakadozott szőttesét saját fantáziájukkal foltozzák be. Mert ez a könyv éppen hibái révén nyitja meg a lehetőségeket a továbbgondolásra, kihagyott ziccerei miatt válik igazán érdekessé. Az új kiadás valamelyest igényesebb köntösben, rendkívül jutányos áron beszerezhető.”