„Amennyit én tudok Tőkés László politikai állásfoglalásairól az utóbbi másfél-két évtizedben – és nem tudok mindent – , az nem ébresztett bennem rokonszenvet; közéleti munkálkodását nem tartom se helyesnek, se hasznosnak. De ez mellékes.
A kitüntetést se ezért kapta.
Tőkés László a Ceauşescu-diktatúrával szembeni ellenállás hőse, ezt senki el nem veheti tőle. Érdeme elévülhetetlen, elmúlhatatlan. Ő történelmi alak, és emiatt az. Nem követhetett el annyi hibát, hogy történelmi tettét érvénytelenítse vele.
Kitüntetésének visszavonása – akárcsak a Lech Wałęsa elleni lejárató kampány – 1989 szimbolikus eltörlését célozza, a történelmi emlékezés átalakításának kísérlete. A rendszerváltásban való egyetemes és mély csalódás visszavetítése magára az eseményre – és Tőkés László mai, esetleges nyilatkozatainak visszavetítése egykori történelmi tettére – manipulatív és hazug. A rendszerváltás tagadhatatlan kudarca nem rehabilitálja a néhai diktatúrát. Az ellenállás hősei hősök maradnak, akkor is, ha az 1989 óta eltelt időben bebizonyították – ami nem meglepetés – , hogy esendő emberek. A hősök történelmi tette nem az ő személyes tulajdonuk, és nem igazolja későbbi botlásaikat. Az egyszeri hőstett nem teszi a hősöket bölccsé. De éppen azért, mert a történelmi hőstett nem magántulajdon, el se lehet törölni utólag. Erre semmiféle gyarlóság nem szolgáltathat ürügyet.”