Orbán kifogyott a munícióból

„A március tizenötödikei ultimátumán utólag, ha tehetné, igazítana?

Miért kéne?

Arra szólította fel Orbán Viktort, kérjen bocsánatot »az elmúlt hat évben megalázott és megfélemlített emberektől«, különben egy teljes órára sztrájkba hívja nemcsak a tanárokat, hanem az ország összes dolgozóját. Miért pont a bocsánatkérés? Ennél még az is erősebb lett volna, ha azt kéri, hogy Orbán ültő helyében egyen meg tizenkét rigójancsit.

Ez se rossz.

Egyetlen másodpercig is hitte, hogy Orbán Viktor bocsánatot kért Pukli Istvántól?

Nem tőlem kell bocsánatot kérnie, hanem az országtól.

Követelhette volna a tankötelezettség visszaállítását tizennyolc életévre, a tanulói óraszámcsökkentést, a szabad tankönyvválasztást, bármi szakmait.

A pedagógiában működik, sőt erősíti a tekintélyt, ha az ember elismeri a hibáját. Valóban választhattunk volna a Tanítanék Mozgalom négy pontja, a Pedagógus Szakszervezet huszonöt pontja és a Civil Közoktatási Platform tizenkét pontja közül, de olyan ultimátumot akartunk adni, melynek üzenetét könnyen megértik az emberek.

Nyilvánvaló, hogy nem elégednének meg a bocsánatkéréssel.

Persze hogy nem. Kicsit vulgáris, amit mondok, de ha az embert megdobálják szarral, kevés, ha bocsánatot kérnek tőle, amíg le nem mossák, szaros marad. Vagyis önmagában…

Szart sem ér a bocsánatkérés.

Így valahogy.

Nyolc napot adott a bocsánatkérésre, de Orbán Viktor már az ünnep másnapján kinevette önt.

Kifogyott a munícióból. Azt hiszi, mindent ő tud a legjobban! Ennek tudatában leélni egy életet, hát, nem lehet könnyű! Szerintem nála is jól jönne egy kis önvizsgálat.”