Másnaposság, kínai kaja, holttestek egy európai nagyváros utcáin

„Nézem, ahogy a televíziónak nyilatkoznak és könnyeznek európai politikusaink. Győzni fogunk, Európa összefog, nem fogunk meghátrálni. Ennyi erővel azt is mondhatnák, hogy Csubakka egy wookie a Kashyyyk bolygóról, de Csubakka az Endor bolygón él. Pontosan ennyi értelme van a Gucciban, remegő hangon előadott fogadkozásoknak.

Nem a demokráciát kell terjeszteni, hanem a hitet és a civilizációt, ahogy azt Afrika gyarmatosításának hajnalán még hitték. Jött két világháború és csak fegyvereket hagytunk a harmadik világban, kultúrát, emberséget, mértéktartást nem.

Ha ma fedezzük fel a polinéz szigetvilágot, Európában az emberevést iktatják törvénybe, nem a disznóhúst ki a menzákról.

A terrorizmus nem győzhet – fogadkoznak, de ezt a háborút már el is veszítettük. Tulajdonképpen soha nem is akartuk megnyerni, mivel az ellenség nem a terrorizmus. A terrorizmus eszköz a muszlim hódításhoz. A terrorizmus kifejezése a dominanciának. Ahogy a szadista férj is ok nélkül (sosincs ok rá) veri véresre a feleségét, úgy robbantanak a muszlim hódítás előőrsei. Nem megölni akarnak, hanem rettegést. Olyan rettegést, amikor már a ki nem mondott gondolataikat próbáljuk kitalálni, nehogy megint elővegye a nadrágszíjat.”