A pillanat politikája

„Orbán csakugyan a pillanat politikájának bűvésze – bár trükkjei a mainstream Európát hidegen hagyják. Minden józan politikus tisztán látja – még az olyan jobboldali pártkorifeusok is, mint a bajor Seehofer –, hogy a magyar kerítésépítés »sikere« egyedül Németország nyitottságának volt köszönhető; akik mégis fennhangon ünneplik Orbán bátorságát, azok hozzá hasonlóan csak nyerni akarnak a migrációs válság okozta félelmeken. Brüsszelben már csak azért sem vették soha komolyan Orbán gáncsoskodását, mert soha nem is voltak reális javaslatai az egyébként követelt közös európai megoldásra – miközben folyvást a görögöket kárhoztatta, amiért nem hajlandók lezárni tengeri határukat, tökéletesen ismerte ennek a követelésnek a képtelenségét.

A politikai racionalitáson nevelkedett elemzők azért akadnak fenn a magyar miniszterelnök mindig csupán a pillanatnyi helyzetet uralni akaró, rövid távra szóló akcióin, a távlatos gondolkodás és a kockázatelemzés látszólagos hiányán, mert mást értenek ésszerűségen, mint ő. Orbán az évek során eljutott odáig, hogy ezt a hagyományos reálpolitikát felesleges körülményeskedésnek tekinti. Csak az ökör következetes, vallja a régi bölcsességet, és ezért inkább az adott helyzetek praktikus, minden eszmei avagy értékszemponttól mentes kiaknázásában hisz. Ez a felfogás persze nem működik tökéletes cinizmus és az igazság kegyetlen megcsúfolásának feltétlen képessége nélkül. És mindig bekalkulálandók a meglepetésszerű kudarcok, a végrehajtásba becsúszó hibák, netán a váratlan, kedvezőtlen fejlemények. Amelyekre egyre újabb és újabb hazugságokkal, elterelésekkel, gyors ellentámadással, személyre vagy akár intézményre szabott lejárató hadjáratokkal kell reagálni.”