Verhofstadt árulónak nevezte Orbán Viktort – cserébe miszlikbe szedték a kommentelők
Európát valójában a brüsszeli bürokraták árulták el, véli a többség.
Apró ajándékok erősítik a barátságot, a férfibarátságnál pedig nincs szentebb dolog a világon.
„A sajtóhírek szerint Orbán a Fidesz elnökségi ülésén elismerte: ő adott engedélyt arra, hogy 2012-ben a gyilkost kiadják Azerbajdzsánnak, ahol rögtön szabadon bocsátották, kitüntették, hősként ünnepelték. A kormányfő előtte pár hónappal vizitált a »keleti nyitás« egyik célpontjaként kiszemelt, olajban gazdag országban. Hazaérkezése után ezzel a kis figyelmességgel járt az azeri elnök kedvébe. Apró ajándékok erősítik a barátságot, a férfibarátságnál pedig nincs szentebb dolog a világon. Nálunk abban reménykedtek, hogy az azeri állami olajalap viszonzásként pár milliárd eurónyi magyar állampapírt vásárol. Hát ez nem jött be, ahogy a Kínáról való hasonló ábrándok sem. Csak a blama maradt. Illetve nem zárnám ki, hogy azokból az apró ajándékokból jutott - ha nem is a közkasszába -, néhány magánzsebbe. (...)
Persze egy jóízű csevej sokat ér, az ember elmegy érte a világ végére is, mégis elgondolkodtam: mi az ördögöt keresett népes delegáció élén a miniszterelnök már megint Bakuban? Újabb baltás gyilkost momentán nem tartunk fogva. Azt sem lehet mondani, (ettől még Orbán mondta), hogy az előző vizittől szárba szökkentek volna gazdasági kapcsolataink. A magyar export alig növekedett, az import csökkent. Azerbajdzsán nincs az első 60 között a külkereskedelmi partnereink sorában, még a 2009-es kereskedelmi szintet is csak tavaly sikerült újra elérni. Ezért nem érdemes felvállalni a protokoll-koszorúzást a diktátor hasonló hajlamú papájának (aki nemcsak KGB-s múltjáról, hanem a helyi maffiával való együttműködéséről is híres) szobránál. Bár Orbán előtt tisztelgett ott más is, aki Magyarországról jött. Speciel a baltás gyilkos, első útján a szabadon engedése után. És az is igaz, hogy koszorúztak ott már más kormányfők is, befogott orral, haszon reményében.
Csakhogy Orbán nem vádolható ezzel. Azerbajdzsánra újabban szűk esztendők járnak. Nem lehet lejmolni. Eddig az olajból éltek, ez fedezte a költségvetés felét. Most viszont az olajárak olyan alacsonyak, hogy a deficit 12 százalék, az infláció 14 százalékos. Aliyevnek tehát még csak nem is pénzért udvarolt.”