„A sajtóhírek szerint Orbán a Fidesz elnökségi ülésén elismerte: ő adott engedélyt arra, hogy 2012-ben a gyilkost kiadják Azerbajdzsánnak, ahol rögtön szabadon bocsátották, kitüntették, hősként ünnepelték. A kormányfő előtte pár hónappal vizitált a »keleti nyitás« egyik célpontjaként kiszemelt, olajban gazdag országban. Hazaérkezése után ezzel a kis figyelmességgel járt az azeri elnök kedvébe. Apró ajándékok erősítik a barátságot, a férfibarátságnál pedig nincs szentebb dolog a világon. Nálunk abban reménykedtek, hogy az azeri állami olajalap viszonzásként pár milliárd eurónyi magyar állampapírt vásárol. Hát ez nem jött be, ahogy a Kínáról való hasonló ábrándok sem. Csak a blama maradt. Illetve nem zárnám ki, hogy azokból az apró ajándékokból jutott - ha nem is a közkasszába -, néhány magánzsebbe. (...)
Persze egy jóízű csevej sokat ér, az ember elmegy érte a világ végére is, mégis elgondolkodtam: mi az ördögöt keresett népes delegáció élén a miniszterelnök már megint Bakuban? Újabb baltás gyilkost momentán nem tartunk fogva. Azt sem lehet mondani, (ettől még Orbán mondta), hogy az előző vizittől szárba szökkentek volna gazdasági kapcsolataink. A magyar export alig növekedett, az import csökkent. Azerbajdzsán nincs az első 60 között a külkereskedelmi partnereink sorában, még a 2009-es kereskedelmi szintet is csak tavaly sikerült újra elérni. Ezért nem érdemes felvállalni a protokoll-koszorúzást a diktátor hasonló hajlamú papájának (aki nemcsak KGB-s múltjáról, hanem a helyi maffiával való együttműködéséről is híres) szobránál. Bár Orbán előtt tisztelgett ott más is, aki Magyarországról jött. Speciel a baltás gyilkos, első útján a szabadon engedése után. És az is igaz, hogy koszorúztak ott már más kormányfők is, befogott orral, haszon reményében.