„Csakhogy a norvég törvények szerint a gyerek legcsekélyebb nevelési célzatú fizikai érintése is tilos. Lehet persze most azon vitatkozni, hogy vajon egy elfenekelés lehet-e a nevelés eszköze, avagy sem. A lényeg azonban az, hogy ebben az esetben egy nevelési koncepció állami szintre van emelve, amely jogalapot teremt a norvég gyámügynek az intézkedésre.
Ennél szerintem sokkal súlyosabb vád a második, a »keresztény indoktrináció«. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a szülők keresztény doktrínákat, hittételeket, tanításokat ültetnek a gyerekek agyába. Vagyis keresztény szellemben nevelik őket. Ez már jogalapot teremt a norvég gyámügynek arra, hogy megszabadítsa a gyermekeket a szülők »káros« befolyása alól. Mert a keresztény indoktrináció, vagyis a keresztény tanítás elültetése a gyermekekben rossz dolog. S ez a meggyőződés állami szintre van emelve, olyannyira, hogy az államnak joga van »megszabadítani« a gyermekeket a keresztény szülői befolyástól.