A vád: keresztény radikalizmus és indoktrináció

„Csakhogy a norvég törvények szerint a gyerek legcsekélyebb nevelési célzatú fizikai érintése is tilos. Lehet persze most azon vitatkozni, hogy vajon egy elfenekelés lehet-e a nevelés eszköze, avagy sem. A lényeg azonban az, hogy ebben az esetben egy nevelési koncepció állami szintre van emelve, amely jogalapot teremt a norvég gyámügynek az intézkedésre.

Ennél szerintem sokkal súlyosabb vád a második, a »keresztény indoktrináció«. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a szülők keresztény doktrínákat, hittételeket, tanításokat ültetnek a gyerekek agyába. Vagyis keresztény szellemben nevelik őket. Ez már jogalapot teremt a norvég gyámügynek arra, hogy megszabadítsa a gyermekeket a szülők »káros« befolyása alól. Mert a keresztény indoktrináció, vagyis a keresztény tanítás elültetése a gyermekekben rossz dolog. S ez a meggyőződés állami szintre van emelve, olyannyira, hogy az államnak joga van »megszabadítani« a gyermekeket a keresztény szülői befolyástól.

Az egész jelenség mögött nem nehéz felfedezni a világnézetileg »semleges állam«, valamint »a szabad egyén« liberális ideájának hamis, hogy ne mondjam szélsőséges és fundamentalista értelmezését. Erről a történetről a németországi, »fitymabotrány« néven elhíresült per jut az eszembe (a Reposztban erről itt), amelyben a zsidó szülők azzal lettek megvádolva, hogy a fiukat körülmetéltették, holott az a csecsemő még nem volt abban a helyzetben, hogy döntsön arról, vajon akarja-e, hogy körülmetéljék. Vagyis a körülmetélés sértette a gyermek önrendelkezéshez és szabadsághoz való jogát.(...)

Így jön létre a félreértett liberalizmus doktrínája alapján a totalitárius állam, amely miközben állítólag küzd az indoktrináció ellen, az indoktrinácó jogi nyelvbe bújtatott, s még a magánszférába is behatoló erőszakszervezetévé válik.”