Túltolt biciklivel ment falnak a Fidesz Salgótarjánban

Szinte minden várakozást megcáfolóan alakult a vasárnapi salgótarjáni időközi polgármester-választás.

Egyrészt nem várt mennyiségű szavazó járult az urnákhoz: a 49,37 százalékos részvételi arány nem csak más időközi választásokhoz képest volt kiemelkedően magas, hanem közel 9 százalékponttal meghaladta a 2014-es rendes önkormányzati választáson megjelent választópolgárok számát is.

Másrészt maga az eredmény is óriási meglepetést okozott valószínűleg szinte mindenki számára. A közvélemény-kutatások szoros eredményt jeleztek, ehhez képest az MSZP-DK-Tarjáni Városlakó Egyesület közös polgármesterjelöltje, Fekete Zsolt óriási fölénnyel, 1802 szavazattal előzte meg a Fidesz-KDNP polgármesterjelöltjét, Simon Tibort.

Egy valami jött be az előzetes várakozások közül: az, hogy sem a jobbikos Hulitka István, sem a Magyar Munkáspárt elnöke, Thürmer Gyula nem tudott érdemben beleszólni a polgármesterségért folyó küzdelembe. Előbbi nagyjából a szavazatok 6, míg utóbbi körülbelül 2 százalékét szerezte meg.

De vajon minek köszönhető, hogy ennyire elverték a Fideszt Salgótarjánban?

A stílus

Az eredmények mögötti okokat végiggondolva én az egyik legfontosabbnak „a stílus” kérdését tartom. Kövér László hírhedté vált kijelentése arról, hogy nem hibázhatnak a salgótarjániak, ha megfelelő jövőt akarnak, átütötte az országos média ingerküszöbét is; ám nem az volt az egyedüli olyan kijelentés és húzás a kéthónapos kampány során a kormánypártok részéről, ami sokakat felháboríthatott.

Úgy tűnik, hogy az országos Fideszre egyre inkább jellemző arroganciát és nyomulást magukévá tették a helyi politikusok is, ami egy ponton túl sok lett az embereknek. Itt lehetne hosszan sorolni a korábban alig aktív, a kampányban viszont nagyon pörgő fideszes országgyűlési képviselő sajtótájékoztatóit; a Facebookon folytatott tevékenységüket; de a különböző ízlésesnek és korrektnek egyáltalán nem nevezhető szórólapok sokaságát is.

Utóbbiak közül a csúcsot kétségtelenül az „álcsekkes” levél jelentette, amelyet a baloldali jelölt nevében küldtek szét a választóknak – természetesen a kiadó megnevezése nélkül. Erről egyébként később a helyi választási bizottság meg is állapította, hogy törvénysértő volt.

Emellett persze a Fidesz-KDNP „általános”, országos ügyekben tanúsított stílusa is biztosan benne volt a magas részvételben és az eredményben, de erről majd később.

A jelöltek

Míg a baloldal egy kicsit esetlennek tűnő, a nyilvános megszólalásokban még nem igazán profi műszaki és szociális végzettségű jelöltet indított, aki sokakban erősíthette az „egy közülünk” érzését, addig a Fidesz azt a Simon Tibort jelölte, aki jelenleg Budapesten dolgozik, méghozzá a KLIK köznevelési főosztályának vezetőjeként. Mindez nem túl jó ajánlólevél akkor, amikor minden az oktatási rendszer miatti demonstrációkkal van tele.

A párthelyzet

Salgótarjánban a mai napig nem tudott megerősödni a Jobbik, pedig maga a város ideális terep lehetne a radikális párt számára. A 2010-es önkormányzati választáson el sem tudtak indulni rendesen, 2014-ben pedig bőven országos átlag alatt teljesített a párt és végül egy darab képviselőt sikerült bejuttatniuk a közgyűlésbe. A mostani időközin még a 2014-es eredményüket is sikerült messze alulmúlniuk, és csupán 6 százalék körül végeztek.

A mostani eredményt valószínűleg nagyban befolyásolta, hogy a választók is érezték: egy valódi esélyes jelölt van, és ha nem akarják, hogy a Fidesz adja a város polgármesterét, akkor fölösleges a két esélytelen indulóra voksolniuk. Ugyanakkor van itt egy másik szempont is, ami viszont a Jobbik általános gyengélkedését magyarázhatja: mégpedig az, hogy Salgótarjánban jelen van és működik is a „baloldal”: vannak tagjai, vannak aktivistái, van közösségi élet körülötte.

Ez azért fontos, mert a Jobbik vidéki, különösen pedig régen hagyományosan baloldalinak számító térségekben történt megerősödését szokták azzal is magyarázni, hogy a radikális párt megjelent olyan területeken, ahonnan a baloldal visszahúzódott. Salgótarjánban viszont egyelőre bárhogy is próbálkoztak, még nem találták meg a receptet, melynek szerintem az az oka, hogy itt egyszerűen nem nyílt számukra „tér” a pártpalettán.

Ráadásul Salgótarjánban nem csak jelen van a baloldal, hanem úgy tűnik, jövője is van, hiszen például a helyi MSZP meghatározó figurái között is több fiatal található.

Az elmúltnyolcév

Amikor a salgótarjáni helyzetet nézzük, nem lehet elfeledkezni arról a tényről, hogy 2006 és 2014 között a Fidesz vezette a várost, a közgyűlésben is többségben voltak, ráadásul ebből az időszakból 4 év már Fidesz-kormány alatt zajlott.

Az emberek mégsem érezték, hogy érdemben bármi változás történt volna a városban, ellenben több olyan intézkedése volt a fideszes városvezetésnek a szökőkút-építéstől a fizetős parkolás kiterjesztéséig, amelyek nem csak ellenérzést váltottak ki sokakból, hanem szimbólumokká is váltak. A fideszes városvezetés szimbólumaivá.

A kampány

Nem csak az első pontban már emlegetett „stílussal” volt gond a Fidesz kampányában, hanem az sem vált valószínűleg előnyükre, hogy gyakorlatilag arra építették fel az egészet és azt kommunikálták minden fronton: azért kell Simon Tiborra szavazni, mert fideszes. Pont. „Az egyetlen megoldás” – ahogy a kampányszlogenjük is szólt. A 4 oldalas „programjukat” bemutató szórólapjuk belső két oldalát is konkrétan Simonnak a különböző kormányzati és fideszes politikussal készült fotói tették ki.

Ezzel szemben Fekete kampánya – nyilván nem függetlenül attól, hogy ő nem tudott a kormányzati kapcsolataival pózolni – inkább Salgótarjánról és a várossal kapcsolatos terveiről szólt. Az ő szlogenje az volt: „Menjünk tovább!”, illetve az, hogy „Jövőt építünk városunkban”; és sokkal konkrétabb elképzeléseket is fogalmazott meg, mint ellenfele.

Arról már nem is beszélve, hogy a tartalmon és az üzeneteken túl a két jelölt kampányának színvonala között is ég és föld volt a különbség, ha azt egy átlagos állampolgár szemével nézzük: vegyük akár az arculatot és a dizájnt, akár a közösségi médiában való kommunikációt.

És a protesthangulat

Egészen biztos, hogy a magas részvételben és a végeredményben jelentős szerepet játszott egy általános protesthangulat is a kormánypártokkal szemben. Nagyon úgy tűnik, hogy minden közvélemény-kutatás dacára az emberek egy jelentős részének elege van a Fideszből, és ha adódik egy alkalom arra, hogy fityiszt mutassanak neki, akkor ezt meg is teszik – függetlenül a valós pártszimpátiájuktól leszavaznak arra a jelöltre, akinek esélye van megvernie a kormánypárti jelöltet.

Erről szólt részben az újpesti, a veszprémi és a tapolcai időközi országgyűlési választás is, és egészen biztosan benne volt ez a salgótarjáni időközi polgármester-választás eredményében is. Ugyanakkor úgy tűnik: a Fidesz ezekből a „pofonokból” rendre nem azt szűri le, hogy vissza kellene vennie, hanem éppen ellenkezőleg: tovább kell tolni azt a bizonyos biciklit. Ezt bizonyítják az elmúlt napok, hetek és hónapok kormánypárti döntései és lépései is. Pedig nem ártana, ha észben tartanák: semmi sem tart örökké.