„Amikor Weimarról van szó, egyrészt a pártrendszer politikai cselekvőképességet veszélyeztető kis egységekbe való széttöredezettségét értjük alatta. Másrészt a politika nyelvének és tetteinek radikalizálódását. Most mindkettő megfigyelésére alkalmunk nyílik. Mindkét nagy párt elhanyagolta a politikai szerkezet által nekik szánt feladatokat.
Szövetségi köztársaságunk hajnalán akadt pár nagyobb téma, amikben volt arra potenciál, hogy darabjaira tépjék politikai rendszerünket: az újrafegyverkezés, kapcsolatunk a nyugattal, majd keletnémet-politikánk. Ezekben az idők folyamán sikerült megteremteni a konszenzust. Ezen közös fundamentum fölött azonban minden párt különböző témákra helyezte a hangsúlyt.