„A mai Románia – nem hatékony intézményeinek tömkelegével és bürokratikus túlburjánzottságával – továbbviszi modernitásunk egyik alapító mániáját, a nemzeti egység alapjául szolgáló központosítást. A sokoldalúan fejlett fejletlenség rátevődik a decentralizálás és helyi autonómia bármilyen hiteles formájával szembeni – kivédhetetlen – ellenségességre.
Azt a groteszk gyakorlatot, hogy hazánkat helyi oligarchák által ellenőrzött feudumokra osztjuk, csak ennek az involúciós forgatókönyvnek a meghosszabbításaként lehet értelmezni, mely a források önkényes osztogatásán és azoknak a kezdeményezéseknek az állandó elrettentésén alapul, melyek értelmet és identitást adhatnának történelmi tartományainknak. (...)