A fetisizált román nemzetállam esete a régiókkal

„A mai Románia – nem hatékony intézményeinek tömkelegével és bürokratikus túlburjánzottságával – továbbviszi modernitásunk egyik alapító mániáját, a nemzeti egység alapjául szolgáló központosítást. A sokoldalúan fejlett fejletlenség rátevődik a decentralizálás és helyi autonómia bármilyen hiteles formájával szembeni – kivédhetetlen – ellenségességre.

Azt a groteszk  gyakorlatot, hogy hazánkat helyi oligarchák által ellenőrzött feudumokra osztjuk, csak ennek az involúciós forgatókönyvnek a meghosszabbításaként lehet értelmezni, mely a források önkényes osztogatásán és azoknak a kezdeményezéseknek az állandó elrettentésén alapul, melyek értelmet és identitást adhatnának történelmi tartományainknak. (...)

Egy lehetséges új Románia – bármennyire is donkihotésnak is tűnik egy ilyenfajta jövőbe tekintés – elválaszthatatlan attól, hogy újra meg kell találni a hazafias kohézió ezen helyi és regionális szintjét. Származási helyünk kulturális emlékezete, a szülőföld iránti ragaszkodás, a minket meghatározó kis hagyományokhoz való kötődés alkotják azt az alapot, melyre az új hazafias építmény felállítható.

Ennek a Romániáról alkotott új elképzelésnek a középpontjában a sokszínűségnek kell állnia, nem a monolitizmusnak. A helyi és regionális kormányzás az az eszköz, mely lehetővé teheti ezeknek az organikus hazafiságoknak az újbóli életre keltését. Ezek összefogásából pedig fokozatosan majd kialakítható lesz egy másfajta román hazafiság.”