Paradox, hogy a baloldal az iszlám fanatizmus védnöke

„Érezte-e a terrorveszéllyel foglalkozó EP-bizottságban, hogy a baloldali képviselők kisebbítik a problémát, mismásolnak?

Nem szeretném ezt a kérdést közvetlenül összekapcsolni a brüsszeli tragédia elemzésével. Tény, hogy az európai baloldal frakcióinak bizonyos tagjai, ha szabad így fogalmaznom, akcionista csoportjai, liberálisoktól a szocialistákon át a kommunistákig, nem egyszerűen elkenték vagy kisebbítették a terrorizmus veszélyét és jelentőségét, hanem minden erővel igyekeztek ellehetetleníteni és megakadályozni olyan törvények és mechanizmusok életbe lépését, amelyek hatékonyabbá tehették volna az európai terrorelhárítást. Ezek a képviselők sportot űztek abból, hogy az adatvédelmi és személyiségjogi aggályok mérhetetlenül eltúlzott és egyoldalú hangoztatásával meggátolják mondjuk az utasforgalmi adatok rögzítésének, a banki tranzakcióknak vagy a terror-finanszírozás gyanújába keveredő civil szervezeteknek az átvilágíthatóságát. Mivel jómagam  – ahogy az írásban is utaltam erre –  az Európai Néppárton belül biztonságpolitikai témákat, elsősorban a terrorelhárítással összefüggő előterjesztéseket vittem, nem csak a bizottsági vagy plenáris üléseken, hanem személyesen is folytonos vitában voltam például azzal a Sophie in’t Velddel, akinek a javaslatai, ha keresztülmennek, elméletileg megbéníthatták volna az európai terrorelhárítást. Gyakorlatilag persze az Európai Parlament eme bolhacirkuszának arra reális esélye nem volt, hogy mindezt úgy végigvigye, ahogy szeretné. De mondjuk az utasforgalmi adatok felhasználásának és a banki tranzakciók átvilágíthatóságának a megvalósulását a baloldal képes volt jelentősen visszavetni és késleltetni. És a rendvédelmi ügynökségeket, amint a Néppártot is állandó presszió alatt tartani. Előfordult, hogy egyedül szavaztam ellenük olyan kérdésben, amiről tudtam, hogy a lelkük mélyén sokan mások is egyetértenek velem.

Konkrétan melyik frakció képviselte ezt a nézetet?

Nem arról van szó  – ezt nem árt leszögezni –, hogy bárkit is a politikai baloldalról azzal vádolhatnánk, hogy magát a terrorizmust vagy a gyilkos merényleteket pártolná. Hanem hogy a politikai marketingért és önépítésért semmi sem drága nekik. Vagyis azzal akarnak magukhoz kötni szavazókat, hogy vehemensen támadnak mindent, ami összefügg az intézményi »hatalommal«, az erős állam képzetével, általában a renddel. Kirívó példája volt ennek Snowden ünneplése, pozitív hőssé emelése, ami számomra mindig roppant visszatetsző volt. Most olvasom, hogy az általa kitálalt titkosszolgálati adatok is segíthették a brüsszeli terroristákat.”