Valami készül Washingtonban – Trump hétfőre időzített egy nagy bejelentést

Trump titokzatos hétfői bejelentését egy magas szintű látogatás előzi meg, amely újabb fordulatot hozhat az amerikai külpolitikában.

Amerikai elnökválasztási előjátékon még soha nem szórakoztam ilyen jól. Sőt: olyan sem volt még, hogy ennyire érdekelt volna az egész felhajtás. Az, ami most van, Donald Trumpnak köszönhető.
„A két figura – Obama és Trump – a legtöbb szempont szerint nem összehasonlítható, de egyben igen. Korábban kizárható lett volna, hogy akár csak a jelöltségig is eljussanak. Obama nyilván az előítéletek miatt – amelyek lebomlása amúgy hatalmas sebességgel ment végbe –, Trump pedig azért, mert a politika olyan dolog, amit komolyan kell venni.
Azaz kellett. Eddig. Azok, akik csinálják a politikát, azt gondolták, ez örökké így marad. Ám a választók másképpen vélekednek. Nekik minden jel szerint nincs már kedvük a régi keretrendszereken belül gondolkodni a világról és Amerikáról. Az eredmények ezt mutatják.
Most, hogy demokratáknál Hillary Clinton felülkerekedni látszik a dettó meglepetésember Bernie Sandersen, sokan – persze főleg a demokraták – hajlamosak a Trump-fenomént a republikánusok válságaként értelmezni. Holott az is valami volt, hogy a kábé szocialista Sanders milyen messzire jutott. Ugyanarról a jelenségről beszélhetünk, ne feledjük.
Trump folytatódó szárnyalásának kétségkívül a republikánusok örülnek a legkevésbé. Nemigen van forgatókönyv, amely alapján súlyos veszteségek nélkül kikecmereghetnének a csapdából. Jól nevelt és jól képzett embereik sorra buknak, egyikük sem volt képes felvenni a versenyt a kezdetben könnyedén félrepöckölhetőnek sejtett milliárdossal. Az emberrel, aki nem emlékeztet egy elődjére sem, és aki totálisan kiszámíthatatlan.
Vannak, akik – a maguk megnyugtatására? – a Ronald Reagan-párhuzammal próbálkoznak. Mondván, őt is csak egy másodvonalbeli hollywoodi filmszínésznek látták-láttatták, és lám, mi lett belőle: a 20. század második felének legnagyobb elnöke, az ember, aki elsöpörte a kommunistákat a föld színéről. Nos, epizódszerepeket Trump is kapott, sokat, Emmy-díjakkal is megdobták egyikért-másikért. De itt vége az összehasonlíthatóságnak. Pojácát soha nem játszott Ronald Reagan, és esze ágában sem volt felrúgni a fontosabb belső szabályokat.”