Variációk félelemre

„A választások utáni turbulens időszakban nem győzöm kapkodni a fejem a különböző összetételű koalíciókkal, nyilatkozatokkal kapcsolatban. Egy dolog viszont kifejezetten elgondolkodtatott. Ez pedig a Mózes Szabolcs által gyönyörűen megírt eset, amikor is a Híd ifjúsági tagozatának vezetőjét a Facebook nyilvánossága előtt vonta kérdőre néhány prominens szlovák ismerőse. Morvay Péter hibája mindössze annyi volt, hogy magyarul írt.

A felvidéki politika elmúlt éveiben a félelemkeltés mindig a nemzeti oldallal és az MKP-val volt összemosva. Az autonómia, a melldöngetés, a magyarkodás, a társadalom szlovák része és a Híd szerint is mind ok volt arra, hogy rettegjünk. Nem gondolom, hogy az egészséges (nem soviniszta) nemzeti öntudatnak, bárkiben is félelmet kellene keltenie. Viszont amit a Morvay-ügy kapcsán láthatunk, sokkal messzemenőbb problémákra enged következtetni. A »spolupráca« ebben a formában nem más, mint alárendeltség. Senki sem tekint partnerként egy olyan nemzetre, amely az együttműködés címszó alatt elfelejti a nyelvét, a kultúráját. Az eset rámutatott, hogy Most tényleg van ok félelemre. Ha azok az emberek mentegetőznek az anyanyelvünk használata miatt, akiknek a hivatásuk az, hogy kiálljanak értünk, akkor mi jöhet még?

A megoldás nem az, hogy meghunyászkodunk. Kiváltképpen egy interetnikus ideológiát a zászlójára tűző csoportosulás – mint a Híd – legfontosabb feladata az lenne, hogy a társadalom szlovák részét kulturált módon toleranciára és elfogadásra nevelje. Pontosan a Híd túlzóan konfliktuskerülő narratívájának köszönhetően hat utópisztikusan a felvetés, hogy a szlovák iskolákban tantárgy legyen a magyar kultúra. Pedig a két nemzet kölcsönös elfogadása nem fog az égből hullani, az előítéleteket csak egymás alapos megismerésén keresztül tudjuk lebontani. Ha félelem nélkül szeretnénk élni Szlovákiában, akkor ezt a célt kell a szemünk előtt tartanunk!”