A demokrácia él

„Frank Plansbergnek a hétfői Hart aber fair című műsorába egy figyelemre méltó, szemmel láthatóan nem a kliséknek megfelelő rheinland-pfalzi AfD-választót sikerült meghívnia. Korábban a zöldekre voksolt, magyarázta a nő. Nincs többé politikai értelemben vett hazája, ecsetelte a saját szétszakítottságát, és egy széles körben elterjedt hangulat lényegére tapintott rá ezzel. Ő se nem iszlamofób, se nem idegengyűlölő - hangsúlyozta. A döntő pont: Merkel nem közli, hová-merre visz Németország útja.

Az óvatosan fogalmazó hölgy kulcsmondata: »Mi a terve velünk? Ez gerincet kíván, tehát eszerint is cselekszem. Nem csupán birkák vagyunk, akik arra szavaznak, akire mondják nekik!« - zárta a szereplését.

Ezzel arra az érzelmi lényegre tapintott ez a választó, ami az új politikai erőnek egy még nem megfogalmazott erkölcsi álláspontja lehetne. A vita újrapolitizálásának bevetése, valódi demokratikus döntések újbóli életbe léptetése, a demokrácia visszanyerése a szuverén, vagyis a nép által. S így ennek a választásnak a választási részvétel ugrásszerű megemelkedésében is áll a jelentősége.

Ami hosszú évek óta folyamatosan csökkent. Bénító unalom, kísérteties monotónia, fojtogató kényszermegegyezés uralkodott az országban, a politikai korrektség mázával leöntve. A választók torkig vannak a felülről elrendelt konszenzussal és tiltakoznak ellene. Úgyhogy ennek a választásnak a legnagyobb nyertese maga a demokrácia. Egy súlyos politikai krízis közepén mutatkozik meg, hogy a szövetségi köztársaság politikai rendszere nyitott egy változó politikai akaratképződés számára.”