Nem lehet elhazudni a valóságot

„Meglepő, amit mond, azt gondoltam volna, hogy az olvasóik között sokkal magasabb a Jobbik-szimpatizánsok aránya. Aki neten részt vesz a közéleti vitákban, az pontosan tudja miről beszélek: a Mandiner-kommentelő egy külön fogalom, egy külön kategória. És nem elsősorban a kormánypárti elfogultság, hanem a radikalizmus miatt.

Mivel sok helyen egyáltalán nem lehet kommentelni (vagy csak ilyen-olyan korlátok közé szorítva), nálunk meg nagyon szabadon hozzá lehet szólni bármihez, ezért eleve nehéz összehasonlítani, hogy milyenek a mi kommentelőink más oldalakhoz képest. Például amíg az Indexen is hozzá lehetett a cikkekhez, addig ott is voltak erős dolgok. Mi úgy tapasztaltuk, hogy ez jelentős részben volumen-kérdés: amikor az online jelenlétünk csak egy blogra korlátozódott, amit olvastak pár tízezren, kommenteltek néhány százan, akik többé-kevésbé még ismerték is egymást, akkor az ottani viták tényleg színvonalasak voltak. Amikor ennek a tízszeresét éred el, tehát havonta több százezres nagyságrendű az olvasóközönséged, és továbbra is szabadon hozzá lehet szólni, akkor nagyon megnő a kommentek mennyisége.

De ugye azzal egyetért, hogy ezek nagy része durván rasszista és antiszemita?

Nem. Akadnak rasszista és antiszemita kommentek, de hogy a nagy részük az lenne, az egyszerűen nem igaz.

Az egyik kollégámmal fogadásokat kötöttünk, hogy egy tetszőleges cikk alatt hányadik kommentben jön az első antiszemita megjegyzés.

És hányadiknál?

Többnyire már a harmadiknál. Nagyon töményen van jelen a kommentelők között a szélsőségesség, amit a Mandiner mint portál, tartalmilag egyáltalán nem indokol. Éppen ez a legérdekesebb az egészben: felül a konszolidált szerkesztett tartalom, alul az antiszemita, cigányozós őrjöngés.

Könnyen lehet, hogy ugyanez lenne a helyzet máshol is, csak nem tudjuk, mert vagy nem lehet hozzászólni, vagy pedig nagyon erősen szelektálják a kommenteket. Mi azt mondjuk, mindenkinek legyen meg a lehetősége hozzászólni, másrészt nem fogunk hozzászólás szinten válogatni a kommentek között.

Korlátlanul lehet bármit?

Szinte korlátlanul. Ha érkezik olyan jelzés, hogy egy-egy hozzászólás nagyon durva, azt megnézzük. Ha büntetőtörvénykönyvbe ütközik, akkor töröljük – ez meglehetősen ritka.

(...)

Azt mérlegelték, hogy az esetleges korlátozást okozna-e olvasóvesztést?

Nem. Gyakori tévedés, hogy nálunk azért vannak a kommentek, hogy pörögjön az oldal, és ez nekünk bevételt hoz. Nem. A kommentelés lehetősége az üzletnek csak árt. A hirdetők ugyanis nem szeretnek megjelenni olyan helyen, ahol bármilyen felhasználói tartalom van, tehát ahol a tartalom nincs teljes kontroll alatt. Még egy blogban sem szeretnek megjelenni, ami pedig kevésbé szabályozatlan, mint a kommentek. Ha a nyers üzleti érdeket néznénk, akkor lekapcsolnánk a kommentelést.

Létezik a Mandinernél olyan szerkesztési elv, hogy csak azért szemlézik valakinek az írását, gondolatait, mert az illető – mint egy mágnes – előre tudhatóan odavonzza az antiszemitákat, a homofóbokat, a rasszistákat? Néha az embernek olyan érzése van, hogy a szerkesztők szándékosan dobnak a tömeg elé egy amúgy jelentéktelen megszólalást, nesztek, dühöngjetek felkiáltással. Mondok egy példát. Ha Schiff András interjút ad egy eldugott toszkán kisváros helyi lapjába arról, hogy Magyarországon növekszik az antiszemitizmus, akkor ezt önöknél szemlézni olyan, mintha csak az őrjöngők odavonzása lenne a cél, más értelme nem nagyon van.

Ilyen szerkesztési elvünk nincs. Azt szeretnénk, hogy ha valaki valamilyen érdekeset, karaktereset mond, akkor az mindenképpen jelenjen meg nálunk. Akkor is, ha nagyon okosat mond és akkor is ha nagyon nagy butaságot. Ilyen szerkesztési szempont van. Olyan viszont nincs, hogy izgalmi állapotba hozzuk a kommentelőket, ez nem szándék a válogatásánál. Amikor kiválasztjuk, hogy milyen vélemény, hír, videó jelenjen meg nálunk, akkor fontosnak tartjuk, hogy a releváns közéleti témák mindenképpen kapjanak helyet. Különösen, ha össze tudunk rakni belőle egymással erősen vitatkozó, vagy egymástól nagy eltérő véleményeket. Szeretjük ezeket egymás után bemutatni. Még jobb, ha konkrétan egymással vitatkoznak az illetők. A lényeg, hogy legyen benne izgalom, feszültség. Gyakorlatilag ez az oka annak is, hogy én ennyire kommentpárti vagyok: úgy gondolom, a közéleti vitáknak ez egy jó terepe, még akkor is, ha látom, hogy sokan visszaélnek azzal a szabadsággal, ami a Mandineren van.

Aminek ára van. A nyelvezetében és tartalmában is durva kommentelők elriasztják az értelmesen vitatkozókat. Tehát a korlátlan kommentelés elve éppen az értelmes vitát nyírja ki.

Szerintem még ez is sokkal jobb, mint ahol senki sem szólhat hozzá. Még így – minden hátulütőjével együtt – is több esély van a vitára, mint ott, ahol csend van. A kommentek válogatása – amellett, hogy nem értek vele egyet – technikailag is kivitelezhetetlen lenne, egy kis szerkesztőség nem képes napi sok ezer hozzászólással egyesével foglalkozni. Ez nagyjából az összes munkatársam munkaidejét felemésztené.

Mi a jó módszer arra, hogy a szólás szabadságának minél tágabb biztosítása mellett az előítéletes, kirekesztő beszéd ellen küzdjünk? Van-e ebben a zsidó közösségeknek speciális feladatuk?

Az efféle attitűd kritikáján, és a személyes példaadáson túl nem tudnék csodaszert vagy módszert mondani. Az biztosan nem megoldás, hogy eltüntetjük, eltakarjuk az általunk nem megfelelőnek gondolt jelenségeket – amik ettől még élnek és virulnak. A zsidó közösségek különösen kényes helyzetben vannak, ezért más közösségekhez képest is nagy türelemre és kitartásra van szükség a részükről, azt hiszem.

(...)

Mennyire érzi a Mandiner szerkesztősége küldetésnek, hogy reagáljon erre a lehetőségre, vagyis, hogy a Jobbik váltópárt lehet? Vagy ez így nem szempont?

Mi a Jobbikkal – a magyar média tekintélyes részétől eltérően – mindig egy kritikus, ámde korrekt attitűddel foglalkoztunk. Már 2010 előtt is azt láttuk, hogy sok esetben érdekes és releváns dolgokról beszéltek. A 2010-es választási eredményükkel meg pláne megkérdőjelezhetetlen legitimitású szereplői lettek a magyar politikának.

Na, akkor lehet, hogy ez az eltérő viszonyulás magyarázza miért ilyen összetételű a kommentelői közösség. A bojkottnak, a karanténnak ezek szerint korábban sem voltak hívei?

Abszolút nem. Nem lehet elhazudni a valóságot. Aki megpróbálja, azt a valóság nagyon csúnyán orrba veri előbb vagy utóbb. A média gőgje sok esetben, hogy azt gondolja, erre is képes. Persze, hatással van a valóságra, de igazán megváltoztatni nem tudja. Szerintem ennek a mainstream médiában meglehetősen gyakori, kimondott-kimondatlan szerkesztői attitűdnek a nem kívánt gyermeke a Kurucinfo, ami azért lett akkora, mert így állt a Jobbikhoz és a radikálisok fő témáihoz a média. Azon túl, hogy beszámolunk a Jobbik álláspontjáról, sok esetben írunk arról, miben és miért nem értünk egyet velük, szembesítjük is őket ezzel, vitatkozunk velük.

Erre kapnak külön felkészítést az újságírók a Mandinernél?

Külön nem, azt várom el a munkatársaimtól, hogy korrektül, de kritikusan foglalkozzanak a Jobbikkal. Gyakorlatilag Magyarország második legnagyobb pártjáról beszélünk – a Budapesten kívüli Magyarország esetében egyértelműen a második legnagyobb pártról. Korrektség és annak elmondása a küldetésünk, hogy a radikális jobboldali világnak, gondolatiságnak mik a hátulütői.

Tavaly részt vett a Nyugati téri hanuka gyertyagyújtáson. Ez egyfajta kiállását jelentett az Ön részéről, esetleg üzenetet a saját olvasóközönségének egy része felé, vagy nem kell ebbe ilyesmit belelátni?

Szívesen mentem, megtisztelő, hogy meghívtak. Szerintem a vallás, a vallásos közösségek kifejezetten pozitív szerepet játszanak napjainkban, és ha kell, szívesen kiállok emellett, akár jól fogadja valaki, akár nem.

A napokban jött vissza egy izraeli utazásról. Először járt ott? Mi a legerősebb élménye?

Jártam már ott egyszer a kilencvenes évek végén turistaként egy diákcsoporttal, most egy sajtóúton voltam, ahonnan sajnos egy nap után haza kellett jönnöm, így a program nagy részén nem tudtam részt venni. A legerősebb élmény? Az egyik, hogy a vasárnap nem hétvége, a másik, hogy Izraelben mennyire központi kérdés a biztonság.

Mi a véleménye az izraeli-palesztin konfliktusról és annak magyarországi megítéléséről?

Azt hiszem, Izrael biztonsági igényeinek magyarországi, sőt, európai megítélése jóval megengedőbb lett az elmúlt egy évben, ezt látom az olvasói reakciókból is. Az európai terrortámadások, a migrációs nyomással járó bizonytalanság eredményeként Európa számára is jobban átérezhető Izrael helyzete. A Jeruzsálem és Tel-Aviv közötti buszjárat végállomásain tapasztalt biztonsági készültség segített megérteni, hogy a mindennapok biztonsága mennyire nem magától értetődő adottság.”