Üzletembereink két Magyarországot látnak

„A másik meghatározó gondolat az építkezés lehetőségeinek hiánya. Az üzletemberek tekintélyes része igen negatívan ítéli meg azt, hogy miképpen működik ma Magyarország. A fentebb értékesnek nevezett kultúra, sokszor alkalmazkodásra és innovációra képtelennek, lomhának, zártnak és kicsinyesnek látszik. Nem egyszeri eset, hogy a büszke és a lemondó önértékelés elemeit valaki egyszerre hangsúlyozza.

Sokan beszélnek a magyar kultúrába beivódott lopásról és korrupcióról, előkerül a szocialista, kommunista és Horthy-rendszerek társadalmi szövetet, együttműködést romboló ereje – sőt: még a fentebb szinte egekbe magasztalni látszott kreativitásról is kiderül, hogy csupán illúzió.

A 46 negatív állítás olykor balkáninak nevezi a magyar kultúrát, rossznak látja a vállalkozók adómorálját éppúgy, mint az adószedés intézményeit, beszél az értelmiségiek álfüggetlenségéről, az egymás közötti bizalmatlanságainkról, az egymás megsegítésére vonatkozó igény hiányáról, irigységről, káros előítéleteinkről.

Szó esik még kedély- és hiánybetegségeinkről, rossz élelmiszereinkről, múltba tekintő pesszimizmusunkról, a sikerrel szembeni ellendrukkerség kultúrájáról, a tehetségesek elvándorlásáról, a szerződések kétségességéről, pénzügyi tudatosságunk hiányáról és kulturális átprogramozásunk szükségességéről.

A negatív állítások e provokatív egymás mellé helyezése egy olyan képet fest le, ami alapján meglepő, hogy egyáltalán vannak kulturális eredmények és sikeres emberek Magyarországon. A negatív jelenségek okait (ha beszél róla) a legtöbb vezető a történelem sajátosságaiból vezeti le – ebből pedig az következik, hogy a negatív dolgok nem öröktől fogva vannak, és nem örökké tartanak, megváltoztatásuk viszont mégis beláthatatlan erőfeszítéseket követel.

Nem lényegtelen az sem, hogy milyen viszonyítási pontokat használ e változatos, ámde sokszor ismétlődő társadalom- és kultúrakritika. Ha másokkal hasonlítják össze magunkat, akkor alapvetően a fejlett, nyugati országok közállapotai tartják mérvadónak a Forbes által bemutatott üzletemberek. Ha folyamatokról és trendekről beszélünk, akkor a történelmi károkon túl a rendszerváltás utáni fejlemények kerülnek előtérbe.

Ezek kapcsán nagyon kevésszer esik szó fejlődésről. A pozitív trendekre vonatkozó utalások konkrét területekre irányulnak, vagy egyszerűen a kapitalizmus kialakulásáról szólnak. Az emberek gondolkodásmódját vagy a társadalom közérzetét viszont szinte mindig a fenti negatív megközelítésben említik.”