„Számos olyan társadalmi tiltakozás volt az oktatás területén az utóbbi időszakban, amely hiába indult nagy lendülettel, mivel egyre nagyobb célokat tűzött ki, szépen lassan a sikertelenség miatt kifulladt. A Hallgatói Hálózat először a keretszámok csökkentése ellen indított tiltakozó akciókat, az ügyben a kormány meg is hátrált. Ám ahogy nőtt a szervezet és a tiltakozás, újabb és újabb követelésekkel álltak elő, az államtitkár leváltásától kezdve a jóval vadabb javaslatokig. Végül az eredeti cél elhalványult, és a nagyobb követelésekben nem sikerült átütő eredményt elérni.
A Megvédjük a Bányait! csoportnak mindvégig egy célja volt: Lukács Lajos maradjon az igazgató. Nem kezdték el követelni az alpolgármester vagy a polgármester lemondását, nem a KLIK vezetőinek a fejét követelték, nem az oktatási rendszer egészét kritizálták. Jól körülhatárolható, könnyen átélhető célt választottak, és nem tágították a kört az első sikerek után.
Szakmai alapú érvelés politikai helyett
A bányais küzdelem egyik legnagyobb tanulsága, hogy a konzekvens, problémára fókuszáló szakmai érvek hosszú távon jóval meggyőzőbbek, mint a hangzatos politikai petárda puffogtatások. A bányaisok az iskola, és Lukács által elért eredményeket tették a középpontba. Végig azon volt a hangsúly, hogy a Lukács vezette intézmény által hazai és nemzetközi szinten is elért eredmények igazolják az igazgatót, nem pedig a politikai beállítódása. A bányais értékek pozitív hangsúlyozása jóval többet nyomott a latba, mint ha politikai állóháborúba keveredtek volna egy alapvetően konzervatív városban.”