„Szeretnénk olyan gazdag, békés, nyugodt és jóléti társadalomban élni, mint ami az Európa boldogabbik felében élő polgárok jussa? Szeretnénk, ha nem csak ökölrázásban lennénk függetlenek, de nem szorulnánk rá a gazdag nyugatiak könyöradományaira? Hogy ne külföldi multik uralják a magyar piacot, hanem sikeres magyar vállalkozók nőjenek ki? A kulcs a liberalizmus, ami egykor Angliát is naggyá tette.
Magyarra lefordítva: alacsonyabb adók és kevesebb állami elvonás, kevesebb szabályozás, kisebb állami gazdasági beavatkozás, több piaci és egyéni szabadság, erősebb joguralmi, olyan demokratikus élet, amely kontrollt jelent a kormány végrehajtó hatalma felett. Ennek politikai feltétele: mérsékelt politikai magatartás, a másik fél tisztelete, elfogadása, a joguralmat jobban tisztelő polgári életfelfogás.
250 éve, a Széchenyi által csodált Adam Smith ugyanezt a programot fogalmazta meg saját hazája Anglia számára. Ez a feladat, s nem kevés. S mint Anglia és Európa boldogabbik felének példája mutatja: nem lehetetlen. Egy új reformkorszak kell, amely 1848 liberálisaihoz hasonlóan nyugat felé tájékozódik, s több szabadságot, kevesebb állami beavatkozást akar. S olyan vezetők kellenek, mint amilyen Széchenyi és Deák volt, akik realista módon, fontolva haladva igyekeztek leépíteni a feudalisztikus múltat, és meghonosítani a nyugati szabadságot és a liberális szabad piaci modellt a haza épülése érdekében.”