A liberalizmus fojtogató hiánya

„Szeretnénk olyan gazdag, békés, nyugodt és jóléti társadalomban élni, mint ami az Európa boldogabbik felében élő polgárok jussa? Szeretnénk, ha nem csak ökölrázásban lennénk függetlenek, de nem szorulnánk rá a gazdag nyugatiak könyöradományaira? Hogy ne külföldi multik uralják a magyar piacot, hanem sikeres magyar vállalkozók nőjenek ki? A kulcs a liberalizmus, ami egykor Angliát is naggyá tette.

Magyarra lefordítva: alacsonyabb adók és kevesebb állami elvonás, kevesebb szabályozás, kisebb állami gazdasági beavatkozás, több piaci és egyéni szabadság, erősebb joguralmi, olyan demokratikus élet, amely kontrollt jelent a kormány végrehajtó hatalma felett. Ennek politikai feltétele: mérsékelt politikai magatartás, a másik fél tisztelete, elfogadása, a joguralmat jobban tisztelő polgári életfelfogás.

250 éve, a Széchenyi által csodált Adam Smith ugyanezt a programot fogalmazta meg saját hazája Anglia számára. Ez a feladat, s nem kevés. S mint Anglia és Európa boldogabbik felének példája mutatja: nem lehetetlen. Egy új reformkorszak kell, amely 1848 liberálisaihoz hasonlóan nyugat felé tájékozódik, s több szabadságot, kevesebb állami beavatkozást akar. S olyan vezetők kellenek, mint amilyen Széchenyi és Deák volt, akik realista módon, fontolva haladva igyekeztek leépíteni a feudalisztikus múltat, és meghonosítani a nyugati szabadságot és a liberális szabad piaci modellt a haza épülése érdekében.”