Öt perc hallgatás

„Nem követel, nem kiáltozik, nem háborodik föl, mint pár pillanattal korábban. Minden szükséges szó már elhangzott.

Nem képvisel senkit és semmit, csak azt, hogy ott van: ő a nép – a nép egyik része, az, amelyik ott van éppen. A minta, az ősi minta. Amelyet a XVIII. században úgy neveztek: barátság. Majd kicsit később így: testvériség.

A szembenállás, a különválás, a szembeszegülés, az ellenállás után a szeretet öt perce. A szereteté, amely nemcsak a szeretteinkhez fűz bennünket, hanem ismeretlenekhez is, akik velünk együtt a honpolgári közösség tagjai. Ezt jelenti ez a szó: nép.

A megsértett büszkeségből a csöndes méltóság. A lázadásból a közösség.

Öt percre.”