Iskola túl minden határon

„Az iskolák autonómiája tehát a minőség alapfeltétele, de az önmagában nem eredményez minőségjavulást, ehhez számos más feltétel együttesen érvényesülő hatására is szükség van. Például rugalmas tantervi szabályozásra. Mint jeleztem, az iskolai autonómia egységes és oszthatatlan. Ennek megfelelően olyan tantervi szabályozásra van szükség, amely elismeri az egyes iskolákkal szembeni kihívások sokféleségét. Az államkonzervatív oktatásirányítás által kiadott központi sillabuszok azonban gúzsba kötik az iskolákat és a pedagógusokat. Nem csak arról van tehát szó, hogy a tantervek a tények biflázására kényszerítő ósdi pedagógiai világképre épülnek, (arról is persze), de leginkább arról, hogy az állami tanterv túlszabályozza a tanítást és az erősen korlátos tanítási idő felhasználását. Hiába töltenek a tanulók minden eddiginél több, a törvényes felnőtt negyven órás munkahétnél is több időt az iskolában, ennek az időnek egyre kisebb része hasznosul. Alapvetően érti félre a helyzetet, aki a »liberalizált« tantervi szabályozásban az »állam kivonulását« látja; a nagy mozgásteret biztosító tantervi szabályozás legfőbb értelme éppen az, hogy az elvárt tanulási eredmények tekintetében az állam képes legyen határozott elvárásokat rögzíteni. Az államkonzervatív rendszer semmilyen tanulási eredmények formájában rögzített elvárást nem támaszt az iskolákkal szemben.

A következő feltétel az elegendő mennyiségű pénz. Jól tudjuk, hogy a több oktatásra fordított pénztől önmagában nem javul az oktatás minősége. Másfelől viszont azt is tudjuk, hogy stabil működést biztosító finanszírozás nélkül az automatikusan romlani kezd. Amikor az államkonzervatív rendszer felszámolta az oktatásfinanszírozás normativitását és átláthatóságát, nem csupán a hatékony gazdálkodás alapvető feltételét számolta fel, de lehetőséget kapott arra is, hogy annyi pénzt tüntessen el az iskolák finanszírozásából, amennyit csak akar. Itt sem csupán arról van szó, hogy a KLIK pocsékul gazdálkodik, (noha nyilvánvalóan képtelen lenne jól gazdálkodni), hanem arról, hogy a közoktatás drámai mértékben és szándékosan alul van finanszírozva. Ennek következtében a KLIK minden évben felhalmoz 70-90 milliárd körüli hiányt, de legalább ekkora összeg meg sem jelenik hiányként, mert azt a rendszer elmaradt kiadásként lenyeli. Egy egyszerű példával élve: a megrendelt, de ki nem fizetett krétát előbb-utóbb ki kell fizetni, s ehhez a KLIK-nek kb. negyedévente pótlólagos költségvetési támogatásra van szüksége. A nem megrendelt, mert a szülők és pedagógusok által kifizetett, vagy gesztikulálással helyettesített kréta viszont nem növeli a hiányt, az nettó pénzmegtakarítás. A KLIK megszüntetése tehát ezt a problémát nem oldaná meg, az autonóm iskolai gazdálkodás akár részleges helyreállításához is hatalmas összegekkel kellene »feltőkésíteni« az oktatásfinanszírozást.”