Budapest költségvetéséről: az önkormányzatiság végnapjai

„Az EU-s támogatásokon kívül is látunk közpénzből készülő látványos építkezéseket és fejlesztési elképzeléseket. Dagály Úszóaréna, Puskás Stadion, Hauszmann-terv, Liget Projekt – kb. 500 milliárd forint erre a ciklusra. Ezek akár ékei is lehetnek a városnak (ha például a Budavári Palota rekonstrukciója nem társulna a kormányzat várba költöztetésének őrült gondolatával, ha nem egy parkba akarnánk múzeumokat építeni és a vasút fölé parkot, és így tovább…), csak éppen a valós fejlesztési elképzelésekkel összevetve lesz egyértelmű, hogy kizárólag Orbán Viktor személyes ízléséről van szó, nem a budapestiek érdekeiről. Mert akkor új zöldterületekről beszélnénk, új kötöttpályás közösségi közlekedési vonalakról, a körvasút menti körútról, helyi városközpontokról… arról, hogy hogyan lehetne Budapest egy élhetőbb város.

A Főváros nem egyszerűen csak nem kap forrásokat a fejlesztésre, de lehetősége sincs, hogy teremtsen. Az iparűzési adó a lehetséges törvényi maximumon van, új adók kivetését a jogszabályok nem teszik lehetővé, értékesíthető vagyon alig, a rezsicsökkentés és most ráadásnak a hulladékdíjak központosítása még a közműcégek bevételteremtő képességét is elveszi. Igazi sakk-matt. Tisztán üzemeltetésre tényleg kérdéses, hogy szükség van-e választott városvezetőkre.

Egyszer Orbán Viktor rendszere is véget fog érni. Akkor majd úgy kell újrateremteni az önkormányzatokat, hogy saját bevételekkel és saját fejlesztési forrásokkal rendelkezzenek. Képesnek kell lenniük stratégiát végrehajtani és érdekeltnek kell lenniük az eredményekben, a hatékonyságban. Nem a miniszterelnök asztalán kell eldőlnie az utolsó tervpályázatnak is, és nem az lesz a sikeres városvezető ismérve, hogy hatékonyan lobbizik.

De amíg itt tartunk, sajnos látnunk kell, hogy Tarlós István és szárnysegédje, Kocsis Máté nem lobbizik valami jól.”