„Legnagyobb slágerük, a Wind Of Change a rendszerváltás és az egységes Európa himnuszává vált. A mostani feszült helyzetben nem érzik úgy, hogy újra aktuálissá válik a dal üzenete?
A Wind Of Change a huszonöt évvel ezelőtti euforikus hangulatot ragadja meg, mikor a Szovjetunió széthullott, Németország újraegyesült, és egész Kelet-Európa felszabadult az elnyomás alól. Most azonban megint gyülekeznek a felhők a fejünk fölött. Ott a menekültválság és a szíriai helyzet, amiről senki sem tudja, hogyan kéne megoldani. Az önök miniszterelnöke egyáltalán nem akar beengedni menekülteket, Németország viszont már most telítettnek tűnik.
Szerintem ez egy hatalmas teszt Európa számára, és ilyenkor a humanitárius szempont az első. Ha valaki tényleg menekül, azt be kell engedni, különösen télen. Minden mással csak ez után szabad foglalkozni. De a helyzet megoldása a politikusok feladata, akik most komoly kihívás előtt állnak. Békeidőben könnyű politizálni, csak ügyesen kell szónokolni és ígérgetni. Az ilyen krízisek idején mutatkozik meg igazán, ki rátermett, és ki nem.
Nyilván a politikusoknak kell megbirkózniuk a válsággal, de az nem tartozik egy rockbanda feladatai közé, hogy énekeljen róla?
Nem hiszem. A Wind Of Change is csak azért válhatott ennyire ikonikussá, mert megragadta egy kor hangulatát, egyfajta emlékeztetővé vált azok számára, akik ott voltak. A mai fiatalok már nem is értik, miről szól, hiszen legfeljebb a történelemórán hallottak róla. Egy jó dal mindig visszatükrözi a kort, amiben született: az amerikai rock'n'roll a vietnami háborút, a Wind Of Change pedig az európai változásokat. De a zene csak kifejezi a korszellemet, nem tudja megváltoztatni azt. Ezért nem érzem, hogy bármi értelme lenne most dalt írni a menekültválságról.”