„Szóval helyzet van. Pedig a miniszter maga mondta, már olyan stabil az ország, hogy lehetőség nyílik belső korrekciókra az oktatási rendszerben, az érintettek érdekeit jobban figyelembe véve. De akkor miért olyan nagy kérés például, hogy egyeztetés nélkül ne lehessen jogszabályokat módosítani, hogy az iskolákban az igazgató legyen újra a főnök teljes munkáltatói joggal a nyakukra ültetett Klik helyett, hogy ne kelljen feleslegesen délután négyig minden gyereknek iskolában ülnie, hogy a túlmunkáért pluszpénz járjon? Miért ördögtől való az intézmények autonómiája, vagy a tankönyvválasztás szabadsága, meg az az óhaj, hogy legyen végre egy kis nyugalom az iskolákban politikától, reformdömpingtől mentesen?
Gárdonyi írta vagy százhúsz éve: a néptanító szívét vasból alkotta az Isten, hogy elbírja azt a sok kegyetlen lábat, amivel a sorsa meggázolja. Nem tudom, most mire jutnak. De ezekből a bizonyos lábakból ma sincs kevesebb.”