Ne a gyerek előtt

„Viszont még a fentiek fényé­ben is nehéz elfogadni, hogyha egy oktatási (NER-szóhasználatban, kevéssé tényszerűen: köznevelési) kerekasztalnál összegyűlik úgyszólván mindenki, akit az oktatásügy a kormány szerint érint vagy érdekel, akkor ott a gyerekek nemhogy szót nem kapnak, de még csak szóba sem kerülnek.

Született megállapodásféleség mindenről – az elbaltázott oktatáscentralizáció központi intézménye, a Klik decentralizálásától a krétabeszerzés liberalizálásáig –, csak éppen arról nem beszéltek, ami a lényeg lenne: hogy a diákokat végletesen terheli, törvényellenesen és érthető ok nélkül szelektálja és szegregálja, stresszeli és terrorizálja az iskolarendszerünk, cserébe viszont nem ad nekik versenyképes tudást. Hogy a két legfontosabb munkaerő-piaci kompetencia (használható informatikai jártasság és nyelvtudás) nélkül bocsátja útjára a tanulók többségét, és hogy az újdonságuk ellenére is elavult, múlt századi szemléletű, hibáktól hemzsegő, hiányos és ingerszegény, uniformizált könyvekből próbálja tanítani őket.

Palkovics László, az új államtitkár legalább esemény után megemlítette, hogy egyszer majd erről is beszélni kell, sőt, a lázadó tanárok szerdai közleményébe is bekerült a tanulók szó, de ettől még tény: a négy éve kezdődött rekonstrukció első érdemi egyeztetése nem az iskolásokról szólt – ahogyan nem róluk szól az oktatási reform, sőt, a magyar iskola sem.”