„– Egy civil szervezet hat évvel ezelőtt készített tanulmánya szerint Magyarországon a meglévő sportlétesítmények állapota, illetve a létesítmények ellátottsága katasztrofális helyzetben volt. Ez a helyzet mennyit változott azóta?
– Gyökeresen, hála sokak munkájának. A magyar reformok működnek a sportban is, a kormány stratégiai ágazatnak tekinti a sportot. Ennek jegyében korszerű futballstadion épült Debrecenben és az Üllői úton, európai színvonalú létesítmény lett a győri Audi Aréna és uszoda vagy a Veszprém Aréna is. Befejeztük a Tüskecsarnokot, ahol felépült egy uszoda is. Felújítottuk a Nemzeti Sportcsarnokot, a Fehér úti lőteret, a Komjádi uszodát és vidéken számtalan sportpályát. Az idén elkezdődik a tornaterem- és tanuszoda-építési program, amelynek célja, hogy minden járásban legyen legalább egy vizes létesítmény, ahol a kicsik megtanulhatnak úszni, a nagyok pedig szabadon gyakorolhatnak.
– Mesébe illően épült az FTC stadionja. Gyorsan, idejében készült el, s utólag sem vádolták a szervezőket korrupcióval. Hogyan eshetett ez meg Magyarországon?
– Minden nagy feladatra érvényes a recept: hittel, kemény munkával és széles körű összefogással az álmok megvalósíthatók. Kubatov Gábor barátommal, a Ferencváros elnökével 2013. március 28-án tettük le az alapkövet, s 2014 május végére elkészült a létesítmény, amelyben augusztusban már mérkőzést játszottak. Fradi-szívvel, határidő előtt, költségkereten belül épült föl a világszínvonalú stadion. (…)
– Milyennek ítéli meg Budapest esélyét?
– Talán eljön a mi időnk. Az ellenfelek, Róma, Párizs és Los Angeles ugyan nagyon erősek, de a NOB Agenda 2020 elnevezésű reformprogramját, amely a gazdaságos olimpiát tűzte zászlajára, mi valósíthatjuk meg. Ez kétéves maratoni, és nekünk 2017 szeptemberében kell az élen állnunk, amikor a befutó van. Én olyan surranópályás győzelmet tervezek, mint amilyet Czene Attila aratott 1996-ban, az atlantai olimpián.”