Egy elmaradt szoboravatás

Kezdem kapisgálni a hollóloszthoz vezető utat...

Azért ebbe nem kellett volna beleszaladni. Az, aki kitalálta, h. a mártír Donáthra szoborral emlékezzünk, jó lett volna, ha előtanulmányokat folytat Donáth 45 előtti megszólalásai tárgyában. Egyébként viszonylag tájékozottként fogalmam sem volt, h. ez a Donáth rokona-e az általam ismert Donáthoknak, vagy sem, azt tudtam, h. a Magyar Közösség pörben volt egy Donáth. A holokauszt tragédia volt, tömény borzalom, kétségbeejtő látlelet a lélek ronda bugyrairól, de nem példa nélküli, azóta is voltak ilyen borzalmak, de nem Magyarországon és szilárd meggyőződésem, h. a legrosszabbra német megszállás nélkül nem került volna sor, sőt, német befolyás híján, a numerus clausus ellenére, a 30-as évek végének zsidó törvényeire sem. Viszont valamilyen bevándorlási törvénnyel meg kellett volna akadályozni a XIX.-XX. sz. fordulója táján azt, h. a zsidó betelepülés olyan mérvű legyen, h. az ország lakosságának cca. 10%-a zsidó legyen, egy, a magyartól független nép, egészen más hiten, erős nemzetközi kapcsolatokkal. Ennek az etnikumnak, mely vállaltan és kétségtelenül nagyon MÁS, mint a többiek, az ország lassan a tulajdonába csúszott át. Külön állól voltak, külön szociális és oktatási rendszerrel. Igen, ez NEM szült jó vért annyiban, h. érthetővé teszi egyesek csendes elkeseredését, a versenyhátrányba került sajátokkal való együtt érzést egyes politikusok részéről, még akkor is, ha akár Hóman, akár Donáth megszólalásai mai füllel és annak a tudatában, ami jött, nem helyeselhetők. Donáth és Hóman az életükkel fizettek. Nem lehetne ezzel, 70 év után végre beérni? Az a jó, ha minden etnikum tömegében a saját hazájában az övéi körében vívja élet harcát.

Nem kellene engedi, hogy vérszemet kapjon a magyarellenes csőcselék. A kormányt nem ezért tartjuk.

Tegnapelőtt még koszorúztak volna, ma meg jól elvitték inkább a szobrot. C'est la NER.