Nem a nemünktől függ az üzleti siker

„2011-ben kineveztek a MOL Románia ügyvezető igazgatójává. Volt olyan, hogy rácsodálkoztak fiatalságodra és nőiségedre üzletfeleid, tárgyalópartnereid? Mennyire kellett bizonyítanod amiatt, hogy úgymond „halmozottan hátrányos helyzetből”, azaz fiatal, magyar nőként indultál?

Én nem ilyen terminusokban gondolkodom – az én credómban az, hogy nő vagyok, nem hátrányos helyzetet, hanem biológiai tényt jelent. Nem tartom magam kemény személyiségnek, inkább határozottnak és motiváltnak, hogy a csapatommal együtt elérjük a kitűzött célokat. Nagyon figyelek a részletekre, de anélkül, hogy szem elől téveszteném a teljes képet, és ezeket az értékeket tartom fontosnak a csapatom esetében is. Kissé olyan, mint a fényképezőgép: zoom in, zoom out. Nálunk a kor vagy a nem egyáltalán nem hátráltató vagy megkülönböztető tényező. Együtt dolgoztam férfi és női kollégákkal, fiatal végzősökkel és tapasztaltakkal, és azt láttam, hogy a munka eredményességét mindig az egyéni értékek, a hozzáállás és a megfelelően koordinált csapatmunka adta, ami kellőképpen tudta hasznosítani az egyéni kompetenciákat. De a MOL Románia felsővezetésében például viszonylag sok a nő.

De érezted valaha hátrányát annak, hogy nem férfi vagy?

Erre az iparágra fokozottan jellemző a magasfokú versengés, de az, hogy ezt inkább a férfiakhoz, mint a nőkhöz asszociálják, inkább csak valamiféle érzékelés, mint valóság. Az ügyvezető igazgatói pozíció számomra karrierem legnagyobb kihívása és eddigi legnagyobb megvalósítása. Nem érzem hátránynak azt, hogy nem férfi vagyok, és nem is így gondolkodom: ezek a tényezők nem az üzleti életben fontosak. Ilyen szempontból teljesen lényegtelen, hogy mi lenne, ha én férfi lennék. Szerintem a legjobb eredményeket akkor lehet elérni, ha mindannyiunk képességeit igyekszünk bevonni a csapatmunkába: mind a szakértelmet, mind a személyes tapasztalatokat, az egyéni tulajdonságokat. Azt, hogy az üzleti életben sikeresek vagyunk-e, nem a női vagy férfiúi mivoltunk határozza meg. Azt tudom, amit a cégnél, a kollégákkal közösen meg tudunk valósítani: a MOL Románia egyike azon keveseknek a piacon, amely évről-évre nyereséges tudott maradni, folyamatos hálózat-, termék- és szolgáltatás-bővítés mellett.

Szerinted mit lehetne tenni a nők megbecsültségének növeléséért? Egyáltalán kell tenni, vagy jól van ez így, ahogy van?

Nemrég voltam egy konferencián, ahol a női irányításról volt szó. Az egyetlen, de nagyon feltűnő tényezője ennek az eseménynek az volt, hogy többnyire nők vettek részt rajta. A különbözőségnek megvannak a vitathatatlan előnyei, és egy csapat összeállításánál nagyon fontos, de ez nem egy kizárólagos nemi kérdés. Ugyanakkor a különbségek akkor szépek igazán, ha együttműködéssel társulnak. De persze a nők és a férfiak megbecsülése is nagyon fontos minden olyan területen, ahol emberekkel dolgozunk. A munkahelyemen én elsősorban nem azt várom el, hogy nőként kezeljenek. Részemről nem elvárás az, hogy kiengedjenek elsőnek az ajtón, és emiatt nem is tűnik fel, ha ez nem történik meg. De az fontos számomra, hogy szakmailag, emberileg egy csapatként, partnerként, tisztelettel dolgozzunk, beszéljünk egymással.”