Közéletből és sajtóból köszönöm, de tovább nem kérek

„Hét éve is olyasmikkel kezdtek összefüggésbe hozni, amikhez se közöm, se érintettségem nem volt, és persze tették ezt már akkor is úgy, hogy előtte meg sem kérdeztek. A megrendelésre készített, és negyed igazságokból összekuszált hírek nem csak teljesen torzak, de értelmetlenek is voltak. És persze soha egyetlen „hiteles forrás” nem került elő, vagy legalább egy olyan valaki, aki névvel vállalta volna a leírt képtelenségeket, rágalmakat, és vádakat.

De a nemtelen és alattomos támadások ellenére inkább még jobban felpörgettem a dolgokat, hiszen nagyon jól tudtam, hogy mindezt éppen azért teszik, hogy letörjenek és végleg elvegyék a kedvem.

Ahogy 7 éve, most is ugyanezzel az aljas módszerrel próbálkoznak, de hiába, mert a hatás nálam most is ugyan az lett, így hát felveszem a kesztyűt és nem fogom hagyni magam, és azt, ami itt történik! Mert azt gondoltam, hogy előbb-utóbb mindenki azt kapja, amit megérdemel…

Ezért is döntöttem úgy – bár eddig is nagyon sok mindent eltűrtem és kibírtam –, hogy én az ilyen világból, közéletből és sajtóból köszönöm, de tovább nem kérek. Annak ellenére, hogy nem adtam rá okot, úgy tűnik, mégsem tudják nekem elfelejteni, hogy a politikán kívülállóként, sőt nőként, ráadásul 4 gyermekkel a hátam mögött, volt bátorságom és erőm szembeszállni a politikusokkal.

Nehéz volt ez a mostani döntés, de a sors itt is »kegyesen« besegített – vagy inkább az a mérhetetlen aljasság és gonoszság, ami az életben tapasztalható –, ezért jutottam arra, hogy nem szabad tűrni és hallgatni.”