„1975-ben, nem utolsósorban a Római Klub riasztó előrejelzése miatt, az ENSZ átfogó nemzetközi energetikai vizsgálatot indított és hajtott végre. A hazánkat érintő következtetések elképesztőek voltak. A térségünkben vizsgálódó japán kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy Magyarország Európa energetikai centruma lehet. Persze nem azonnal. Szerintük 2050 körül Magyarország energetikai szerepe olyan jelentős lesz, mint Szaúd-Arábiáé a 70-es években. A Kárpát-medence ezen részén, ahol Árpád fejedelemnek köszönhetően élünk, s ahol nemcsak a legelők, hanem a föld mélye is kiváló, van egy rejtett előnyünk: a vékony földköpeny. Az átlagos harmada. A hőmérséklet lefelé kilométerenként nem tíz, hanem harminc fokkal növekszik. A geotermikus grádiens az átlagos értéket háromszorosan haladja meg. Az igen magas hőmérsékletű kőzetek ennek köszönhetően elérhetőek. Ha a kellő hőmérsékletű zónában egy megfelelő méretű üreget találunk vagy alakítunk ki, az oda lesajtolt vízzel a hőenergia korlátlanul kinyerhető. Látszólag egyszerű – de nagyon költséges – beruházással egy folyamatosan működő, kimeríthetetlen energiaforráshoz juthatunk. Egy ideális energiaforráshoz, amely minden másnál olcsóbb. És az üvegházhatás ennek révén mérsékelhető. (...)
Az azóta eltelt évtizedek során a klímaváltozással összefüggésben felértékelődött a geotermikus energia. A szakmai anyagokban az áll, hogy Magyarország adottságait tekintve geotermikus nagyhatalom. A potenciális energiamennyiség tekintetében az USA és Kína mellett van a helyünk! De akkor miért vagyunk a »zöldenergia« terén – a hőszivattyúknak köszönhetően – a középszer szintjén? (...)