Nem csak egyének, hanem egész családok mennek tönkre az ital miatt, s noha erről nem illik beszélni, de a nők is jelentősen érintettek.
„Valószínűleg senkit sem fog érdekelni – mármint aki döntéshozói helyzetben van – hogy Zacher Gábor újra megkongatta a vészharangot alkoholizmusügyben. Az a toxikológus mondja ezt, akinek egyik fontos tulajdonsága az addiktív problémák ismerete mellett, hogy a bajokról nem átall kisujjeltartás nélkül beszélni. Megteheti: valószínűleg ezrek köszönhetik neki az életét, olyan emberekkel, stílussal, helyzetekkel találkozik nap mint nap, amiről a bérrettegők és azok leágazásai esetleg csak tankönyvi szinten találkoznak. A szakember szerint egymilliósra duzzadhat Magyarországon az alkoholisták száma, ami egy tízmilliósnál kevesebb lélekszámú országban katasztrofális következményekkel bír.
S mielőtt valaki hátradőlne, annak nem árt tudatosítani, hogy ha alkoholistáról beszélünk, jobb ha elfelejtjük azokat a szerencsétlen sorsú embereket, akik az utcán élve válnak alkoholbeteggé. Aki nyitott szemmel jár, könnyen tehet döbbenetes felfedezéseket arról, milyen társadalmi státuszú emberek válnak az ital rabjaivá. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy az alkoholizmus nem feltétlenül az elfogyasztott mennyiség, hanem a rendszeresség függvényében jelenik meg. Amikor azt látjuk, hogy ismerősünk minden este – afféle napvégi levezetésként – letolt két sört és két felest, akkor ott baj van. Ez a probléma jelentős társadalmi ügy, amire a mindenkori kormányzat egyáltalán nem figyelt és figyel.
Ha csak minden alkesz mellé odateszünk egyetlen egy embert, aki függőségének következményeit kénytelen elviselni, akkor bőven milliókat érint a probléma. Nem csak egyének, hanem egész családok mennek tönkre az ital miatt, s noha erről nem illik beszélni, de a nők is jelentősen érintettek.
Az külön posztot igényel, hogy mindebben az egyénnek milyen a felelősségi szintje, mi lenne tőle elvárható és az alkoholizmus okán előállt betegségek mekkora költségeket rónak a társadalomra.
Viszont nem érdemes azon csodálkozni, hogy idáig jutottunk és az egymillió alkoholista országává válhatunk. Orbánék egyik első intézkedése a 2010-es fülkeforradalom után a magyar néplélek húrjain játszva a házi pálinkafőzés körülményeinek javítása volt. Hadd rohadjon a máj, hadd kapja meg a nép, ami jár neki. Bár ez csak felhívás volt a keringőre: évtizedek óta boldog-boldogtalan csak úgy tudja elképzelni az életét, ha sör/stb. van a kezében.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
„Az ilyen mértékű béremelés mögött nincs fedezet, ezért az szükségszerűen adóemelésekhez vagy megszorításokhoz vezetne” – hangsúlyozta a Számháború című műsorban Szalai Piroska.
A hegeli dialektika szerint minden tézis megszüli az antitézist.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A gigahitel csupán konzerválja a véres konfliktust, és ha az oroszok fokozzák a nyomást, ez a pénz is semmivé válik – a döntés valójában csak elodázta az ukrán hadsereg összeomlását. Brüsszel fellélegzett, de ez csak tűzoltás volt, nem megoldás.
„Most, hogy már az EU saját pénze forog kockán, a diplomácia is elkezd elmozdulni.”
