Csendélet nokiás dobozzal

„Mindenki mossa kezeit, s ha épp a korrupció visszaszorítására felpántlikázott forrásoknak vész nyomuk, talán még össze is kacsintanak: úgy kell a kekeckedő uniós bürokratáknak.

Az így kirajzolódó, némi betyárromantikától sem mentes képet némileg árnyalja, hogy időnként mégis akad egy-egy tisztességes ember, aki a vádlottak padjára kerül. Mint például Hagyó Miklós, akinek a korrupció hazai szimbólumává vált nokiás dobozt köszönhetjük. Pontosabban nem is neki, hanem a BKV egykori megbízott vezérigazgatójának, Balogh Zsoltnak, aki időközben visszavonta a volt főpolgármester-helyettesre tett terhelő vallomását. Többek között ezért állhatott elő az a helyzet, hogy Hagyónak nem kell börtönbe vonulnia: a bíróság felmentette hivatali vesztegetés vádja alól, s mindössze két év felfüggesztettet kapott hűtlen kezelés bűntette miatt.

A közvélemény tehát nyugodtan továbbléphet, nincs itt semmi látnivaló. Vagy talán mégsem ilyen egyszerű a helyzet? Hiszen a nokiás dobozok ügye kiemelt kampánytéma volt, sőt, minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy míg a 2010-es választást Gyurcsány Ferenc nyerte meg a Fidesznek, addig a kétharmadot Hagyó Miklós szállította. Amely példátlan felhatalmazás éppen arra lett volna jó, hogy végre feldúlja egy kicsit a fentiekben megrajzolt csendéletet, véget vessen az összekacsintásnak, a politikai elit érinthetetlenségének. Hogy végre legyen valami látnivaló. Ehhez képest azt tapasztaljuk, hogy a korábbi, nagy port felvert ügyek gyanúsítottjai sorra szabadon távoznak, az újabb esetekben pedig maguk az illetékesek sem tudják, zajlik-e nyomozás. Mi tagadás, mi sem nagyon vesszük észre. Ráadásul még a nokiás dobozt is elvesztettük: a magyar korrupciónak mostantól új szimbólumra lesz szüksége. Talán ki kellene írni rá egy jó kis közbeszerzést.”