A hatalom rendel

„Hol van az az idő, amikor illett tiszteletben tartani a bírósági döntéseket, illetve illetlen lett volna utasítani bármire is az ügyészséget. Hát ezen is túl vagyunk már: a vörösiszap-perben a kormánypártiak erőteljes és félelmet keltő mondatok erdejét küldték az ügyészségre, mit is várnak tőle, mi is kell tenniök. Vajon el tudjuk-e képzelni a mai Magyarországon, hogy az ügyészség rendreutasítja a kormányerőket; talán hagynák eldönteni, mit is akarnak tenni ebben a helyzetben. Pedig nyilvánvalóan a Fidesznek tetsző módon járnának el, de a politikai haszonlesés sokkal fontosabb a politikai korrektségnél, illetve most már annál is, hogy a látszatra ügyeljenek, úgy tűnjék, mintha itt azért még lennének fékek és ellensúlyok.

Nincsenek. És ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy helyesnek találjuk, ha a tíz ember halálát követelő katasztrófának nincsenek felelősei. Ám ha a tragédiát a politikai szereplők nem megint a saját céljaikra használták volna, hanem valódi, körültekintő vizsgálatot követelnek, nem pedig azonnali fejek felmutatását, akkor – elképzelhető – a bíróság elé egy alaposan körbejárt és bizonyított ügy került volna, a valódi felelősökkel. Így azonban azt látjuk, hogy a másodfokon tárgyaló bírók már erős nyomás alatt kezdik meg munkájukat, ami adott esetben több is lehet nyomásnál – megrendelés.

Ezen a ponton fogható össze a három eheti történés: a hatalom minden szinten megrendelőként lép fel.”