„Gyakori vád, hogy az alternatív szolgáltató nem fizet adót, így könnyű versenyképesnek lennie. Nem tudom, így van-e, de az alapkérdés szempontjából nincs is jelentősége. Aki ugyanis rendszeres gazdasági tevékenységet végez, köteles adót fizetni, az állam pedig köteles azt beszedni, függetlenül a tevékenység jellegétől. Akik az alternatív szolgáltatók mellett érvelnek, nem az adómentességük mellett érvelnek.
A történelem véleményem szerint be fogja bizonyítani, hogy azok a szabályok, amelyek jelenleg a taxisok többletköltségeit okozzák, feleslegesek. Aki egy alternatív szolgáltató által közvetített fuvarozó autójába ül, pontosan akkora kockázatot vállal, mint amikor egy ismerőse mellé ül be a kocsiba. Műszakilag ugyanazon biztonsági feltételeknek kell megfelelniük. Miért ne végezhetné tehát a fuvaros e tevékenységét ellenérték fejében? Azért, mert vannak a szabályok... A kör bezárult.
Az Uber és társaik jól teszik, hogy alternatívát kínálnak. Ez maga a fejlődés. Lehet persze előle az állam karjaiba menekülni, és további piacvédelmi szigorításokat követelni, de kérdés, hogy a fogyasztók számára ez nem jár-e a verseny további felesleges szűkülésével. Márpedig ez lenne az elsődleges szempont, hacsak nem az a fontosabb, hogy egy foglalkozás űzői mesterséges piacvédelmet kapjanak. Jogszabállyal azonban még senki nem tudta tartósan a fejlődés útját állni, főleg nem az Európai Unióban. Aki azonban alkalmazkodott hozzá, hosszú távon nyert.”