A rendőrség lefoglalta Ruszin-Szendi Romulusz vesetájon hullámot vető dzsekijét
Értesült a 444.
Ft
Ft
21°C
13°C
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás AKTA
Egymillió Találkozás Napja AKTA
Foci Eb 2024 AKTA
Olimpia 2024 AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024 AKTA
Árvíz 2024 AKTA
Magyar Péter botrányai AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025 AKTA
Pénzügyi beszámolók AKTA
Tusványos 2025 Előfizetés
09. 18.
csütörtök
Szlovénia demokrácia arab tavasz rendvédelem nemzetállam határellenőrzés Schengen Szánthó Miklós Kovács István emberi jogok szabad mozgás Dublin migráció belföld kerítés külföld Dublin III. munkavállalás Görögország autoriter menekültek EU határ határvédelem bevándorlás vélemény Dublin III. rendelet jog
Szabad mozgás vs. menedékjog
2016. január 05. 14:33
Tehát a „törvényen kívüliség” állapota előrébb való a rend igényénél – tehát az „emberiség” homályos eszméjéből levezetett és félreértelmezett univerzális szolidaritás utópiája tort ül az államok szuverenitásán.
2016. január 05. 14:33
„A személyek szabad mozgása egyike az EU sokszor emlegetett négy alapszabadságnak. Mára minden uniós polgár természetesnek tekinti, hogy az unió területén korlátozások nélkül mozoghat, letelepedhet, munkát vállalhat és vállalkozást alapíthat. A jelenlegi migrációs válságban viszont azt tapasztalhatjuk, hogy mind az Európába érkezők, mind az Unió állampolgárai között szép számmal vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a szabad mozgáshoz való jog korlátozás nélkül szintén megilleti az EU területén menekültstátuszért folyamodókat. Sőt, létezik egy ennél is megengedőbb álláspont, amely szerint a migránsok szabadon megválaszthatják, hogy az EU melyik országában kívánnak letelepedni és ezzel együtt azt is, hogy melyik országban nyújtják be a menekültként történő elismerésre vonatkozó kérelmüket.(…)
Többség vs. kisebbség
Tehát jelenleg az a nagyon közeli veszély fenyeget, hogy a migrációs válság miatt a határellenőrzés visszaállítása láncreakcióvá terebélyesedik, ilyen módon az EU-s állampolgárokat megillető, a szabad mozgáshoz való jog elenyészik. »Csak« azért, mert az emberi jogi fundamentalizmus és dogmatizmus alapján álló menekültügyi szabályrendszer és az ahhoz tapadó jogértelmezés- és alkalmazás azt mondja, hogy nem csak a már menekültként elismerteknek, hanem a menekültstátuszt kérelmezőknek, sőt, azoknak az illegális határátlépőknek, akik adott esetben Magyarországon nem hajlandók regisztrálni, mert Németországba, Svédországba, Finnországba igyekeznek, »jogaik vannak« (persze, vannak, de nem mindenhez). Ez pedig azt jelenti, hogy bár a kérelmezőnek abban a tagállamban kellene kivárnia az eljárás végét, ahol először az EU területére lépett; hogy bár a kérelmezőt csak abban a tagállamban illeti meg a tartózkodás joga, ahol a kérelmet benyújtotta (és nem cirkulálhatna végig Münchenig, Stockholmig vagy Helsinkiig), ezen kötelezettségeknél erősebbek az ő »emberi jogai«, vagyis az, hogy a hatóságok őt fizikai kényszerrel csak nagyon szűk esetkörben tarthatják vissza, ha egyáltalán. Ha pedig egyszer elindul és kikerül a hatóságok látóköréből, helyváltoztatása nyomonkövethetetlenné válik (főleg, ha célországát megelőző országokban még a regisztrációt is megtagadja).
Tehát egy jól behatárolható kisebbség »jogai« – egyébként valójában nem jogkövető magatartása – miatt veszélybe kerül a többség (az EU-s állampolgárok) egy féltve féltett joga – mi több, szabadsága. Tehát a szélsőségesen individualista emberi jogi szemlélet fontosabbnak bizonyul az országok védelmi és biztonságpolitikai igényeivel szemben. Tehát a »törvényen kívüliség« (illegális határátlépés, regisztráció és együttműködés megtagadása stb.) állapota előrébb való a rend igényénél – tehát az »emberiség« homályos eszméjéből levezetett és félreértelmezett univerzális szolidaritás utópiája tort ül az államok szuverenitásán. A joggal való visszaélés nem teremthetne jogot – most mégis azt látjuk, hogy de igen, teremt. Egy kérelmező azért él vissza Magyarországon a joggal, hogy utóbb menekültstátuszt szerezzen Németországban.
Ennek kapcsán nem feledhető, hogy – ha mondhatunk ilyet általánosságban – az Európai Unió jogát békeidőre és az Unión »belülre« írták, most viszont lassan háborús állapotokkal nézünk szembe egy alapvetően az EU-n kívülről érkező, de a tagállamok területén realizálódó nyomás következtében. És ezen a ponton érzékelhetően szembe kerül egymással a szabad mozgáshoz való jog, Schengen »ideája«, valamint a puha, a befogadás eszméjén alapuló menekültügyi szabályrendszer. Itt pedig dönteni kell – nem hónapokon át egyeztetni (alanyt az állítmánnyal), hanem dönteni, mi a fontosabb: az EU-s állampolgárok szabadsága vagy a migránsok félreértésekre tételezett, mindent felülíró »emberi jogai«? Egyik csak a másik rovására érvényesülhet. Ha utóbbit tartjuk fontosabbnak, akkor az a fentiekben kifejtettek szerint oda vezet, hogy a tagállamok sorozatban visszaállítják a belső határellenőrzést – ha viszont előbbit, akkor valahogy az EU területén kívül kell tartani az oda áramló tömegeket (ti. ha egyszer belépnek, lehetetlen őket mozgásukban korlátozni, ill. kontroll alatt tartani).
Megoldás?
A lehetséges megoldáshoz több dolog – úgy jogi, mint politikai változtatás – szükséges. Először is mindenkinek meg kell értenie, hogy aki az EU, ill. Schengen külső határait védi, az az uniós állampolgárok szabad mozgáshoz való jogát védi. Hogy ezt hogyan teszi, az a tagállam szuverén dolga – ha úgy érzi (pl. Görögország), hogy nem képes megfelelni a kihívásoknak, akkor bátran kérjen segítséget, a tagállamok pedig a szükségesen és jól értelmezett, az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés vonatkozó fejezetében is szereplő szolidaritás jegyében azt adják is meg. Ez ellen hat természetesen, hogy a valósággal szembenézni nem merő »européer« döntéshozók úton-útfélen megjegyzéseket (»aggályos«) tesznek azon tagállamokra, elsősorban Magyarországra, de most már pl. Szlovéniára is, melyek igyekeznek megvédeni saját határaikat. Ilyen politikai klímában nyilván kínosabb azért »harcolnia« egy tagállamnak, hogy segítséget kapjon külső határai erőteljesebb és hatékony védelméhez. Ennek a politikai korrektségből fakadó »finnyáskodásnak« változnia kell.
Másodsorban – és talán ez a legfontosabb – a nemzetközi és EU-s menekültügyi szabályrendszer (ill. jogalkalmazás) koncepcionális felülvizsgálatára van szükség. Ha ez nem történik meg, akkor jogkövető, demokratikus úton a jelenlegi krízist nem lehet megoldani és a kezelhetetlen helyzetet az egyes államok jogon kívüli eszközökkel igyekeznek majd »domesztikálni«, amennyiben végérvényesen kiderül, hogy a jogszabályok és a valóság között szakadék tátong. Szükséges tehát annak kimondása, hogy a vonatkozó uniós szabályok – legfőképpen nem is a Dublin III rendelet, hanem a menekültügyi eljárásra vonatkozó irányelvek – rosszak és alkalmazhatatlanok a jelenlegi szituációban. Legfőképpen azért, mert azok a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i genfi egyezmény teljes és mindenre kiterjedő alkalmazására építenek. Csakhogy ez az egyezmény, a rá vonatkozó joggyakorlattal, értelmezési kánonnal együtt – és ezt is szükséges lenne kimondani – idejétmúlt. (…)
Ezt, a visszaküldés abszolút tilalmán alapuló megközelítést szükséges tehát felváltani úgy a nemzetközi, mint az EU-s jogalkotás szintjén az »első menedék országának elvével«. Azaz azt kellene főszabállyá tenni, hogy a menekülőt menekültstátusz csak abban az országban illesse meg, ahol élete »először« nincs már veszélyben, ahol származási országát elhagyva »először« már nem üldözik. Ha továbbáll, a következő országban már értelemszerűen nem a menekültügyi, hanem az idegenrendészeti szabályok vonatkoznak rá. Az elv erkölcsileg értékelhető lényege ugyanis, hogy ha pl. a háborús állapotok megszűnnek, a menekült a lehető legkönnyebben és gyorsabban visszatérhessen hazájába.
A szemléletváltás természetesen nem állhat meg a jogszabály-módosítások szintjén. Annak egyrészről érvényesülnie kell a jogalkalmazásban – mely alapvetően a fentiekben bemutatott, »menekültbarát« értelmezéshez szokott hozzá –, másrészről pedig azokat az összegeket, melyeket most az EU és tagállamai a menekültügyi fizikai és szociális infrastruktúra fenntartására költenek (a határvédelem és az első menedék országára vonatkozó elv főszabállyá tétele után) a tranzitországok (köztük az »első menedék országai«) finanszírozására kell átcsatornázni. Ezt követően szintén őszintén be kellene vallani, hogy az »arab tavasz« kísérlete az érintett országok nagy részében megbukott, és hogy igen, Európának a térségben politikailag hasznosabbak a társadalmi stabilitást megvalósító autoriter rezsimek, mint demokráciának címkézett, valójában széthulló államszervezetek. Ugyanis sok esetben – mint amilyen a jelenlegi migrációs krízis is – nem csak az igazság, de az őszinteség is szabaddá tehet minket.”
(A teljes szöveg a Nemzeti Érdek c. folyóirat 2015/13-14. számában jelent meg.)
Gyilkos lányok
Felfoghatatlan. A svédországi szervezett alvilág bandaháborúiban tinédzser lányokat bérelnek fel gyilkosságokra.
Franciaországból érkezett: így változott meg Orbán Viktor szerepe az Európai Unióban
Politikai eszközökkel támadják Magyarországot.
Nem képes leállni: újfent Orbán Viktornak üzent a svéd miniszterelnök, orrvérzésig tolná Ukrajna támogatását
Szép kis történelmi párhuzamot vezet le Ulf Kristersson, de az valahogy kimaradt belőle, hogy Ukrajna mit tett a Barátság vezetékkel.
Írja a svéd miniszterelnök, hogy Orbánnak nincs igaza. Való igaz – nincs. A helyzet még sokkal rosszabb
Olyan listákat vezet Svédország, melyeken senki sem akar első lenni. Varga Mátyás Zsolt írása.
Íme a bizonyíték: egy pillanat alatt kiszolgáltatottá teheti Magyarországot Zelenszkij
Külföld
Könyörtelen dróntámadást indított az ukrán elnök az éj leple alatt.
A rendőrség lefoglalta Ruszin-Szendi Romulusz vesetájon hullámot vető dzsekijét
Értesült a 444.
Összesen 15 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Vezetéknév Utónév
2016. január 05. 22:34
Emberi alapjogok ellen érvelő Alapjogokért Központ? Tisztára mintha egy Örkény-egyperces vagy egy Monty Python-jelenet lenne.
Válasz erre
2
6
kulalak
2016. január 05. 18:12
"demokratikus úton a jelenlegi krízist nem lehet megoldani"
Ez az unió összes nyelvére lefordítható. :)
Válasz erre
3
0
Hirundo
2016. január 05. 16:44
A helyzet ennél csak rosszabb lesz. Ne higgyük azt, hogy a párizsi merényletsorozat, vagy ami Kölnben (és Hamburgban meg Stuttgartban) történt Szilveszter éjjel, az egyszeri esemény volt. Az ilyenek gyakorisága egyre csak nőni fog, és idővel egyre durvábbak is lesznek.
Ideje félretenni az illúzióinkat a békés egymás mellett élésről.
Válasz erre
6
0
Starlord
2016. január 05. 15:57
Ne játsszuk a naivat, már akkor tudtuk, hogy meg fogják ezt próbálni amikor nekik még eszükbe sem jutott.
Két legyet akartak egy csapásra. Egyrészt konkrétan tudták, hogy mi lesz ennek a következménye, hogy nőket fognak bántalmazni meg rabolni fognak stb, és azt is tudták, hogy erre milyen ellenreakciója lesz a társadalomnak, és hogy ők ezt akarják majd fasizmusnak meg iszlamofóbiának nevezni.
Lebuktak a srácok azzal, hogy gyilkoltatni akarták és akarják az európai polgárokat muszlim nácikkal!
Válasz erre
13
0