A háború küszöbén

„Alig kezdődött el az új év, és máris robbanással fenyeget a Közel-Keleten kibontakozó vallási feszültség. Egyelőre sejteni sem lehet, mi lesz a következménye annak, hogy a hét végén Szaúd-Arábiában kivégeztek egy ismert síita főpapot, de abban biztosak lehetünk, hogy a közel-keleti események semmi jóval sem kecsegtetnek. Sem a Közel-Kelet, sem Európa számára.

Szíriában, Irakban és Jemenben egy többszereplős – több ország és szervezet főszereplésével zajló – fegyveres konfliktusnak lehetünk a szemtanúi, amelyet már most világháborúnak titulálhatnánk, ha nem kizárólag a világ egy adott térségében folyna. Ha azt vesszük figyelembe, hogy az Ádeni-öböl túloldalán, Szomáliában, Etiópiában vagy Kenyában is az Iszlám Államhoz vagy az al-Kaidához köthető, illetve velük szövetségben álló terrorcsoportok tevékenykednek, sőt, Afrika északi és nyugati részein is iszlamista szervezetek tartják rettegésben a helyi lakosságot, már mindenképpen két kontinensre kiterjedő hadviselésről beszélhetünk. Nem a XX. században megismert harcászati eszközökkel vívják csatájukat a szóban forgó csoportok, de hogy háborút vívnak, ahhoz kétség sem férhet. S hogy a nyugati nagyhatalmak mennyire komolyan veszik őket, azt a pénzben, fegyverben és csapatokban nyújtott támogatás bizonyítja.

Ha a gondolatmenetet tovább folytatjuk, ez a háború nem korlátozódik Ázsiára és Afrikára. Nemrég Európát is elérte. Franciaországban Európa ellen intézett támadást a radikális iszlamizmus, amely legszívesebben további pusztításokat végezne Münchenben, Londonban vagy éppenséggel Brüsszelben. Kontinensünket abban a formában is érinti ez a »térségi« konfliktus, hogy hatására emberek milliói indultak el otthonukból Európába, hogy nálunk leljenek biztonságra, menedékre vagy egyszerűen csak jobb életkörülményekre.”