Egyre több nívós sorozat közelíti meg az évtizedekig egyeduralkodó, végtelenített szuperhős-szériák sikerét, egymást érik a kiváló sci-fik, krimik, fantasyk és horrorok.
„Avengers/New Avengers (Marvel Comics)
A csak Multiverse Sagaként emlegetett, összesen (az Infinity crossoverrel együtt) 83 részes, monstre csillagközi eposz valami olyasmi a szuperhősműfajnak, mint a Nincs bocsánat volt a westernnek. Jonathan Hickman kíméletlenül és fájdalmasan atomjaira bontja a jelmezes héroszok nemességének, heroikusságának, idealisztikusságának mítoszát, és ezeket a valóságnál nagyobb karaktereket végzetesen gyarló, önmagukkal meghasonuló, egymással acsarkodó, a világot a legnagyobb bajban cserben hagyó emberekké redukálja. Mindezt egy időn és téren átívelő grandiózus sztorifolyamban, milliárdok és univerzumok pusztulásával a háttérben. Talán soha nem olvastam a mainstreamben ehhez fogható szuperhős-történetet. (RCS)
Birthright (Image Comics)
A tizenegy éves Mickey Brennan rejtélyes eltűnése romokba dönti a családja életét, ám pontosan egy évvel később a rendőrség egy kardokkal és fejszékkel felszerelt, prémekbe burkolózott melákot tartóztat le, aki azt állítja, ő az eltűnt kisfiú. Csak a most már jóval fiatalabb bátyja, Brennan hiszi el a hagymázas mesét: Mickey egy kapun keresztül Terrenos fantasztikus birodalmába került, ahol hosszú évek alatt sikerre vitte a királyságot fenyegető gonosz Lore istenkirály hatalmának megtörésére indított hadjáratot. A zsarnok ügynökei azonban átjutottak a mi világunkba is, és a birodalom hőse utánuk eredt, hogy megmentse otthonát. Persze nem minden az, aminek látszik, így Brennan és időközben nagyranőtt öccse nekivágnak életük (pontosabban csak Brennan élete) nagy kalandjának, nyomukban a rendőrséggel, mágikus szörnyetegekkel és Mikey odaátról szárnyakon érkezett, állapotos barátnőjével. Az utóbbi évek egyik legjobb fantasy sorozata. (NK)”
Dolph Lundgren nem véletlen nem lett A kategóriás akciósztár, a rendező pedig soha többet nem készíthetett mozifilmet. Ezért is érthetetlen, miért érkezik június 4-én a He-Man – A világ ura méregdrága remake-je.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Az alkotók szerint az Én, a kétarcúra válaszoló mű nem tekinthető propagandaeszköznek.
Nagyobb, hosszabb és vágatlan, állt annak idején a South Park mozifilmjének plakátján, és ugyanez igaz az új egész estés Star Wars-kalandra is.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
Erőszakba torkolltak a belfasti migránstámadás miatt szervezett tiltakozások: a tüntetők felgyújtottak egy buszt, házakat támadtak meg és összecsaptak a rendőrséggel.
Csak a szuperbelpesti-és budai gigaprogresszívek párhuzamos valóságában ennyire pofonegyszerű, hogy a csúnya, rasszista egyházi sulik kirekesztik a cigány gyerekeket.
