„Duma, duma, duma. No meg felelősségeltolás: illemleckék az európai nők számára, kollektív megbélyegzése azoknak (»rasszisták«), akik nevén nevezik az elkövetőket.
Megáll az ész. Miközben szép lassan kiderül, hogy Köln mindössze csupán egy sűrítő képe mindannak, ami a kortárs Európában zajlik. Szép lassan kiderül, hogy hasonló vadállati inzultusok zajlottak le Németország más városaiban, Ausztriában, Finnországban és Svédországban és ki tudja még, hogy hol és milyen borzalmak, amiről még nem tudunk.
A történelem ismétli önmagát. Róma lángokban áll. A barbárok már nem a kapu előtt, hanem a falakon belül vannak.
S miközben Róma lángol, egy lejárt szavatosságú eszme, a liberalizmus főpapjai, a hitelét vesztett európai elit menti a bőrét: az eszmék mögé bújva menekül a felelősségre vonás elől. Nekik is szól az ókori birodalom bukásának egyik legfőbb tanulsága: arról, hogy mi jöjjön Róma után a rómaikat már nem kérdezték meg. Az ugyanis nem kérdés, hogy az eszméket legyőzte a valóság. De ki viseli a politikai felelősséget a megtörtént eseményekért?”