Jack Campbell: Rendíthetetlen

„Katonai sci-fit már rengeteget olvashattunk Robert Heinlein Csillagközi inváziójától John Scalzi Vének háborújáig, és Campbell sorozata is hasonló színvonalat képvisel. Ezúttal nem a közlegények, hanem a flottairányítás és a valósághű űrcsaták állnak a középpontban, így senki ne keressen lézerpuskával rohangászó gyalogosokat, a regény ennél jóval komolyabb. Ritkán látni ilyen okos és “hihető” űrmanőverezést, taktikázást és egyáltalán, űrbéli gondolkodást. Geary és kapitányai nem bocsátkoznak közelharcokba, a nagy távolságok és a fény terjedési sebességének (egyúttal az észlelés) korlátja miatt szinte sosem tudják, éppen hol van az ellenfél, és többnyire csak percekkel, néha órákkal korábban történt eseményekre reagálnak, illetve használják ki az ebből fakadó előnyöket.Campbell

A regény lelke maga Jack Geary, és Campbell ügyesen ragadja meg a karakter belső vívódásait, és azt, ahogy megtanul bánni az embereivel, ahogy kényszerű szövetségeket köt, ahogy igyekszik megnyerni az emberi tiszteletét és kikövetelni az engedelmességet. Nagyon érdekes a kontraszt a Geary-féle régies, de sokkal mélyebb navigációs tudásra épülő stílus valamint az egyénieskedésre és hősködésre alapuló jelenkori kapitányok taktikája között, nem beszélve az ebből fakadó állandó szakmai és hatalmi vitákról. Néha nem is az űrcsata jelenti a legkomolyabb feszültségforrást, hanem valamelyik fegyelmezetlen tiszt engedetlensége, amelynek nagyon komolyan meg kell fizetni az árát. Geary annyira a központi alakja a regénynek, hogy a többi szereplő kidolgozására, mélyebb megismerésére nem nagyon marad lehetőség, de ez itt még nem annyira zavaró, ráadásul a hátralévő kötetekben remélhetőleg ez majd változni fog.”