Úgy véli, hogy míg a nők egy része már igen fiatalon tisztában van vele, hogy családot, gyermeket is szeretne, addig egy férfiban nem munkálnak ilyen gondolatok? Bennük nincs ennyire egyértelmű cél, irány?
Kellene, hogy legyen, de nincs, mivel a férfivá válás nehezebb út. Nővé válni azért könnyebb, mert bár az életük egy szakaszáig a férfiakhoz hasonlóan iskolákat végeznek, nyelvet tanulnak, karriert építenek, tapasztalatokat szereznek, még sziklát is másznak, mégis, amikor gyermeket szeretnének, maga a döntés nővé teszi őket. A gyermek kihordásával és a szüléssel pedig egy olyan természetes folyamaton esnek át, aminek hatására az egész életüket a gyermeküknek rendelik alá. Úgy dolgoznak, szórakoznak, hogy alárendelődnek annak a célnak, hogy felelősek egy gyermekért, akit legjobb tudásuk szerint akarnak nevelni. A férfivá válás útja nehezebb, mert őket nem segíti semmilyen természetes folyamat abban, hogy alárendelődjenek ennek a feladatnak. Önmaguktól kell ezt megtenni. És ma ez nehéz, hisz a felelősségkerülés, a könnyű élet és a fogyasztás hajszolása mindezt gátolja. Pedig a gyerekeknek szükségük van arra, hogy helyes apakép legyen a környezetükben. Akkor lehet értelmes életet élni, ha azt érezzük, hogy amerre járunk, ott virágzik valami. Családalapítás előtt elengedhetetlen volna, hogy felnőtté váljon a férfi és a nő, megismerjék önmagukat is, ne csak egymást próbálják megváltoztatni.
Ha már szóba kerültek a férfi- és női szerepek, nemrégiben az Ákos-ügy nyomán parázs vita alakult ki arról, hogy valójában mi is egy nő feladata és célja az életben. Egyesek szerint ez a gyermekszülés, valamit a háztartásvezetés, míg mások inkább az önmegvalósításra és a karrierépítésre voksolnak. Hogyan vélekedik erről?
Nem szeretnék állást foglalni ebben a vitában, úgy gondolom, azzal az értékrenddel, amit mi képviselünk, a Férfiak Klubjában mindennap elköteleződöm. Viszont a működés egyik nagyon fontos eleme, hogy mi soha nem beszélünk a nőkről.”