Ez a szélsőjobboldal szinte a bevándorlóellenességét is háttérbe szorítva vált Európa-ellenessé. Hogy ez sikeres, azon nincs mit csodálkoznunk, a szélsőjobboldalnak és a benne bízó embereknek ebben tökéletesen igazuk van.
„Sokáig a nagyvárosok külvárosai voltak a szélsőjobboldal fellegvárai – ez mára alapvetően változott meg, amely igen lényeges jelenség. Egyrész látszólag a dolog teljes paradox voltát mutatja: lényegében azokon a helyeken esik vissza a bevándorlóellenes szélsőjobb, ahol a bevándorlók élnek, tehát ahol feltételezhető, hogy »gondokat okoz« a velük való együttélés. Ehelyett a szélsőjobboldal igazi terepe a nagyvárosok távolról sem lakótelepi, hanem jóval inkább kisvárosi jellegű elővárosai vagy egyenesen a falusi települések lesznek (ha belegondolunk ilyen tényleg a XIX. század vége óta nem volt, azaz hogy a vidék legyen a reakció fellegvára). Végül is a helyzet nagyjából elképesztő: ez a szélsőjobb ott erős, ahol lényegében a rá szavazó emberek nem is találkoznak bevándorlókkal!
A bevándorlókról, az iszlámról lényegében a médiákból értesülnek, amely egyébként is teljes izolációjukban az egyetlen kapcsolatuk a környező világgal. Ők a válság, a jóléti állam haldoklásának legszomorúbb áldozatai: a kihalt kisvárosok, falvak alsó középosztálya, ahol bezárt a kórház, a posta, a bölcsöde, ahol pékségért kocsiba kell ülni, ahol már lassan kocsma sincs. Akiket fojtogat a hitel, ahol minden bajnak az okozója a nagyváros, a külföld, Európa, a politikai elit: itt a rasszizmus mindennel együtt már nem központi jelentőségű, ez a magára hagyott emberek utolsó segélykiáltása. Ez a jelenség azonban egy igen fontos körülményre hívja fel a figyelmünket: a mai szélsőjobboldal »szociális fordulatának« jelentőségére. A kilencvenes évek neoliberális, piacpárti európai szélsőjobboldal átadta a helyét a jóléti állam utolsó véderejeként (hiszen ebben a baloldalra aligha számíthatnak az emberek…) fellépő szociális szélsőjobboldalnak. Talán joggal írtuk, hogy – legalábbis elvben – a jóléti állam utolsó védelmezőinek tűnnek fel, hiszen az európai szélsőbaloldal (ma már a szélsőbaloldal ennyi és nem több: a jóléti állam védelmezőinek pártjai és szakszervezetei) az utóbbi pár évben vereséget vereségre halmozott. Egyetlen olyan országról, olyan készülő reformról, megszorításról, rendpárti törvényjavaslatról, bármiről nem tudunk, amelyet a szélsőbaloldal akár milliós erejére támaszkodva is meg tudott volna akadályozni!
Ez kiegészül egy másik igen fontos jelenséggel: ez a szélsőjobboldal szinte a bevándorlóellenességét is háttérbe szorítva vált Európa-ellenessé. Hogy ez sikeres, azon nincs mit csodálkoznunk, a szélsőjobboldalnak és a benne bízó embereknek ebben tökéletesen igazuk van: a mai Európai Unió a lehető legnagyobb veszélyt jelenti az életszínvonalukra, a jóléti vívmányokra és persze a szociális jogaikra. Ma már mindenki számára egyértelmű, aki nem teljesen vak, hogy a Szociális Európa csak egy rossz tréfa, az egyetlen demokratikus intézmény, az Európai Parlament egy hatalom és jelentőség nélküli kifizetőhely és kádertemető, a különböző európai pénzügyi paktumok pedig neoliberális diktatúrát kényszerítenek rá mindenkire.”
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Vadim Szkibitszkij szerint Ukrajna bátorsága és áldozatvállalása többéves előnyt adott Európának.
Fabrice Leggeri arról is beszélt az MCC eseményén, hogy bár minden jogszabály adott, az EU-s intézmények egyszerűen nem akarják megállítani a migrációt.
Valérie Hayer kiszervezné a migrációt Közép-Európába.
A harctéren érdemben helytállni mégsem csak Facebook-profilok kezeléséből áll majd.
Az Európai Bizottság elnöke nem győzte magasztalni Magyarországot.
A frankfurti repülőtéren tizenöt mentőautó várta a gépet.
Knézy Jenő, Hajdú B. István és Csisztu Zsuzsa is a logó előtt ülve mondta a sporthíreket.
