Viszlát, Puskás Öcsi, helló Kleinheisler!

„A norvégok elleni visszavágó óta a nagyon mélyről visszakapaszkodó Guzmicsok , a pályafutását vacak csapatokban elherdáló, a válogatott legfontosabb meccsén viszont megdöglő Dzsudzsákok, a 39 éves korára Európa-sztárrá váló Királyok, az NB III.-ból mesehőssé váló Kleinheislerek, az ellenfelet focipályán soha nem látott módon lebirkózó Bödék országa vagyunk. Tudjuk, hogy velük nem nyerjük meg az Európa-bajnokságot. A négy közé sem jutunk, de még a nyolc közé sem. Már a csoport utolsó helyének elkerüléséhez is kisebbfajta csoda kell. 

Ez most a közhangulat, és nyilván nagyobb lesz majd az izgalom, ahogy közeledik az Eb. (...)

Drága szurkolótársaim, mindegy, kit húznak nekünk. Kár abban reménykedni, hogy az első kalapból megkapjuk Portugáliát, mert az amúgy is leszálló ágban lévő C. Ronaldo mellett nincsenek ászaik. És ha meg is kapnánk a portugálokat, a második kalapból pedig a hektikus horvátokat, akiket a norvégok 2-0-val intéztek el, akkor se durranjanak a pezsgők. És még akkor sem, amikor a futottak még csapatok közül kihúzzák Albániát. Mert ha tovább is jutunk a második helyen, a nyolcaddöntőben már nehéz ellenfél következik. Persze, ha csak egy kis szerencsénk van, akkor nem annyira nehéz, mondjuk Románia, akik ellen végre törleszthetünk. A nyolc között meg? 2004 után miért ne lehetnénk mi Európa görögjei, akik outsiderként döngetnek végig a mezőnyön? Zagorákisz? Nikopolídisz? Délasz? Szalai! Király! Lang!

Mindent egybevetve, a legjobb négybe simán bejuthatunk, ott pedig már bármi lehet.”