Ez áll Az ébredő Erő útjában ahhoz, hogy önmaga és így igazán nagy lehessen: Abrams határozottan nem baszott el semmit, viszont a hozzáadott értéke is a nullához közelít.
„Az ébredő Erő a mai blockbusterekre jellemző nyaktörő tempóban száguld előre, viszont azokhoz képest mértéktartással, visszafogottsággal teszi, az egymást érő akciók inkább stílusosak és hangulatosak, mintsem megalománok, tudnak, mernek teret engedni a karaktereknek. Ez pedig szerencsés, mert messze nem csak a régi motorosknak lehet örülni. John Boyega mint a rohamosztagos Finn és Daisy Ridley mint a roncsvadász Rey karizmatikusan, meggyőzően hozzák a tipikus, tékozló hősöket, útjuk, változásuk, fejlődésük (mert szerencsére van) hihető, sőt, izgalmas, és különösen Rey telitalálat: a film nagyját az ő ereje és jelenléte tartja össze, és akárhogy is nézzük, teljesítmény, hogy Han és társai ellenére tud ő lenni a film sztárja, szíve, lelke (sőt, merészet mondok: lényegében ő az új film Luke-ja, és jobb, mint az eredeti). Adam Driver Kylo Renként közben humanizmust és sérülékenységet, urambocsá, gyengeséget visz a szerepébe, ez pedig meglepő és szimpatikus újdonság a franchise ikonikus gonoszai körében.
Ugyanakkor a nyaktörő tempó vissza is üt: jó lett volna néha kicsit lassítani, megállni, és jobban megalapozni az akcióknak meg a karaktereknek és a kapcsolataiknak (Finn és Rey viszonya nagyon fontos, ugyanakkor rendkívül felületes, maszatolt), így ugyanis elveszik a film egyik fő potenciálja. Az érzelmi kötődést nem a jó cselekményvezetés, a kisebb-nagyobb fordulatok vagy akár a karakterpillanatok szolgáltatják, hanem a régóta ismert és szeretett díszletek, designok és szereplők puszta jelenléte. Ez áll Az ébredő Erő útjában ahhoz, hogy önmaga és így igazán nagy lehessen: Abrams határozottan nem baszott el semmit, viszont a hozzáadott értéke is a nullához közelít.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Már az első trailer óta sejthető, hogy mire játszik és mivel lehet sikeres az Oz-mellékszál, de a mélyben ennél is nagyobb problémák vannak vele.
Úgy tűnik mégsem ússza meg tettét F. János.
Több mint ezermilliárd forintot mozgat meg a kormány.
