Miért változott meg a véleményem a fegyverviselés kérdésében?

„Sokan kérdezték, hogy miért változott meg a véleményem a fegyverviselés kérdésében. Nos, sok apró benyomás mellett a döntő élmény, ami átformálta a gondolkodásomat, Clint Eastwood filmje, a Gran Torino volt. Szó esett róla A Hét Mesterlövészében, sőt a beszélgetés »Az ötven legjobb film« című könyvbe is bekerült.

Látva azokat az indulatokat, amelyeket a bejegyzésem kavart, szembesülve azzal, hogy hányan találták megfelelőnek ezt az alkalmat arra, hogy gyalázzák a személyemet vagy kérdőjelezzék meg a humánumomat, egyet s mást itt és most leszögeznék.

I. Tiszteletben tartom mindenki véleményét. Még akkor is, ha teljesen más, mint az enyém. Amikor azonban értelem nélkül sérteget és mocskol, kénytelen vagyok annak tekinteni, ami: proli masszának. Nem titok, hogy más oldalakkal ellentétben én nem cenzúrázok, a jogot a söpredék viselkedésének minősítéséhez azonban fenntartom.

II. Tisztában vagyok azzal, hogy akik ünneplik a kiállásomat a szabad fegyvertartás mellett, ugyanilyen indulattal gyaláznak, amikor a marihuána kereskedelmének legalizálását követelem. Olyankor megfordulnak a szerepek, és az a tábor gondolja éretlennek a magyar társadalmat a füvezésre, amelyik most érettnek tartja a fegyverviselésre. Orbán tanár bácsi, Kádár osztályfőnök úr meg a többi hatalomvágyó gazember Horthytól, Rákosin át, Gyurcsányig jól belétek verte, hogy gyerekek vagytok, akik annak örüljenek, ha aznap nem szólítják őket felelni. Szolgák vagytok, akik afölött marakodnak, hogy a lánc-e a szükséges, vagy az elektromos nyakörv-e a humánus. Jelzem, hogy egyik sem.

III. Én is éretlennek tartom a magyar társadalmat úgy a füvezésre, mint a fegyverviselésre. Csakhogy az autóvezetésre és a gyereknevelésre is éretlen volna, ha tiltanák neki. Addig marad éretlen, amíg gyermekként kezelik. Ha majd elérhetővé válnak számára mindezek a szabadságjogok, esélye lesz felnőtté válni. Nem az egyik, és nem a másik, hanem valamennyi, ami csak egy svájcinak vagy egy norvégnak a születése pillanatától jár. Az a gyerekes köpködés és fedezet nélküli fenyegetőzés, ami a kommentfalakról a monitor belső oldalára fröccsen, azon a napon talán elapad, és a magyar társadalom végre képes lesz komolyan venni magát, vagyis polgárként viselkedni.

IV. Én nem akarok fegyvert. Egyrészt nem szeretem a fegyvereket, másrészt nincs szükségem rájuk. Csakhogy én a budapesti Sas-hegyen lakom, nem pedig Borsod-Abaúj-Zemplén vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, és nem áll szándékomban elmagyarázni az ottaniaknak, hogy nekik tulajdonképpen nincs is szükségük fegyverre. Nem gondolom, hogy pusztán mert nekem nem kell, másnak ne lehessen.

V. Az a fajta megmondás, amit én gyakorlok, nagyon más, mint ahogy Bayer Zsolt, Tóta W. Árpád vagy Bede Márton működik. Ők kiszolgálják a maguk szekértáborait. Bayernek évente van egy-két cikke, amit nem olvas élvezettel a fideszes nyugger, Tótának van évi három írása, amit nem kedvel a DK-s aktivista, Bede kezét is elhagyta már olyan szöveg, amit nem vállalna az SZDSZ, ha még volna. Egyetlen olvasójukat sem érdekli ezeknek az úgynevezett véleményvezéreknek a véleménye, hisz éppen azért olvassák őket, mert ismerik a véleményüket. Én személyes álláspontokat képviselek. Nincs célcsoportom, amelynek meg akarnék felelni. Ha az az élményed, hogy nem értesz velem egyet, és ezért dühös vagy, akkor olvass Bayert vagy Tótát, ők majd megadják neked a napi gyűlöletet és közösségi élményt. Sokak lelki nyugalmához ez kell. Semmi baj, iratkozz le! Ezen az oldalon senki nem fog téged kiszolgálni.

VI. Remélem, sokan leiratkoznak azok közül, akik képtelenek tolerálni, ha valaki a fegyvertartás vagy a füvezés szabadságát propagálja, esetleg felváltva bírálja az ellenzéket és a kormányt. Itt mindez marad. Maradok az, aki mindig is voltam, továbbá maradok az, akivé az elmúlt évek során váltam. És maradok, továbbá változom, ha az igazságérzetem és a lelkiismeretem úgy diktálja. Ezt kell elfogadni. Konzervatív vagyok, ha kultúráról van szó, liberális, ha emberi jogokról, és forradalmi szocialista, ha az Operabálról. Támogatom a melegjogokat, ugyanakkor szigorítanám az abortuszt, és ha tehetném, világszerte eltörölném a halálbüntetést. Hiszek a kegyelemben és a megbocsátásban, s nem relativizálom a nyugati civilizáció értékeit, bár nem tagadom a bűneit meg a képmutatását. Akkor is kiállok a szólásszabadság mellett, amikor épp engem gyaláznak emberalatti stílusban. Elkötelezett vagyok a kis állam iránt, ami nem korrumpálja a szavazókat, nem tart fenn hatalmas és költséges bürokráciát, továbbá nem önti az adófizetők pénzét számolatlanul a gazdasági klientúra zsebébe, ugyanakkor hiszek az erős államban, ami megvédi a gyengét és a kiszolgáltatottat, ami esélyt ad, továbbá betartható jogszabályokat tartat be következetesen. Nem áll szándékomban egyetlen ideológiának sem megfelelni, és nem vagyok hajlandó a fejetekben dúló sötét polgárháború lövészárkaiból szemlélni a világot. Ha egy ügyet támogatok, azt azért teszem, mert úgy hiszem, hogy az a jelenleginél igazságosabb Magyarországhoz vezet. Még akkor is, ha nekem ez pénzt nem hoz, és népszerűséget is csak visz. Tudom, hogy nincs az országban se hetvenezer, se tízezer olyan ember, akikkel ezekben a kérdésekben közös hullámhosszon volnék - csakhogy nem érdekel. Azt azonban unom, hogy ahelyett, hogy elhúznátok a picsába, a kommentmezőben tesztelitek a tűrőképességemet. El lehet takarodni. Nem várok egyetértést, de a »Leülhetsz, egyes.« meg a »Nem veszed észre, hogy mi lett belőled?« típusú hozzászólásokat, ha szabad kérnem, a jövőben címezzétek inkább a kurva anyátoknak! Köszönöm a részvételt! Leiratkozni a nevem mellett lévő mezőben, a »Mégsem tetszik« felirat kattintásával lehet.”