Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Abban az áldott helyzetben vagyok, hogy nem tudok együttérezni se a gender-fasisztákkal, ennek a gonosz, feminista hatalmi ideológiának a híveivel, se a kurzuskeresztény újtőkés osztály provokátoraival.
„Abban az áldott helyzetben vagyok, hogy nem tudok együttérezni se a gender-fasisztákkal, ennek a gonosz, feminista hatalmi ideológiának a híveivel, se a kurzuskeresztény újtőkés osztály provokátoraival, akik úgy vélik, hogy a hálószobába, a párkapcsolatba, a gyerekvállalásba, vagyis a legszemélyesebb emberi döntésekbe ugathatnak bele. Egy fontos ügyhöz - ahogy szokás szerint, úgy ezúttal is - kizárólag két szélsőséges álláspont tartozik. A Habony és Finkelstein által arculattervezett hatalmi struktúra - amely olyan mélyen és őszintén vallásos, hogy képes hat lépésben megtaposni mind a tíz parancsolatot - ezúttal a kvótákért küzdő feministáknak dobott fel egy fuckot, szokás szerint valódi faszokkal és valódi faszságokkal. A gender-kurzus amazonjainak agya ettől rendszerint rettenetesen viszketni kezd - csakhogy a koponyájuk mögött van: nem tudják megvakarni. Ilyenkor őrjöngenek, fasizmust kiáltanak, és tüzet okádnak.
Ez a vita nem azért duzzadt ekkorára, mert a magyar társadalom végletesen megosztott akár a női munkavállalás, akár a gyerekvállalás kérdésében. Az emberek nagyon nagy többsége teljesen rendjén valónak gondolja a női főnököt, a női karriert, és azt is, hogy egyenlő munkáért egyenlő pénz jár. Ahogy az emberek nagyon nagy többsége értéknek tartja a gyerekvállalást, és ahogy fiatalon szinte minden ember nagy családról álmodik. Ákos arrogáns okoskodása is csak arról szól, hogy milyen nehéz egy Rock & Roll-szélhámosnak előadni a táltost meg indiántáncot járni úgy, hogy az ólomkristály-pohárból ki ne löttyenjen a chardonnay, miközben egy olyan politika szekerét kell tolni, ami százezrszám üldöz el magyarokat a hazájukból.
A mindent elsöprő indulatok valódi okai a bicskanyitogató stíluson túl az alábbiak:
• A mai Magyarországon az, amiről Ákos és László beszél, nem választás. A nőknek ugyanúgy és ugyanolyan keményen kell dolgozniuk, hogy pénzt keressenek, mert Ákos és László miután kereszténységet, megmaradást meg magyarságot oktatott nekik, megy a pénztárhoz, hogy az adójukból tömje a zsebét.
• Tapasztalatom szerint a család-projekteknek nem a nők a legnagyobb ellenségei, hanem a felnőni és elköteleződni képtelen férfiak.
• Szüleink magatartásmintái ma már követhetetlenek, új és működőképes receptjeink pedig nincsenek a párkapcsolatokra, a társadalmi munkamegosztásra vagy a férfi és a női szereperekre. Ákos és László szíve szerint a tizenkilencedik századba parancsolna vissza minket, míg a balliberális véleményelit a huszadik század ideológiai harcait folytatja a kifulladásig. Egyik élvezettel adja elő a macsót, és házimunkát oszt, a másik ha tehetné, betiltaná a nemeket. Senki sincs, aki átvezesse a férfiakat és a nőket a huszonegyedik századba. Oda, ahol természetes, hogy a nők egy része karriert épít, férfiakkal versenyez, és győz vagy veszít. Ahol természetes, hogy a színpadon vagy egy ország élén áll. De ahol ugyanilyen természetes, hogy a nők egy másik része az anyaságban és a családban teljesedik ki. Ahol a közgondolkodás mindkét nőt sikeresnek, mindkét életet teljesnek ítéli. Mert mindkettő sikeres és teljes.”