Európa értékei

Rendreutasította Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnöke Navracsics Tibort, miután a magyar biztos kifogásolta a Magyarország elmarasztalását célzó polgári kezdeményezés befogadásáról szóló döntést. Juncker szerint az EU-biztosoknak függetleneknek kell maradniuk, nem képviselhetik hazájuk érdekeit, egyedül csak az unió általános érdekei mellett kötelezhetik el magukat. Mint arról lapunkban is beszámoltunk, a magyar politikus levélben tiltakozott biztostársainál az Ébredj, Európa! nevű polgári kezdeményezéssel kapcsolatban, amely a hetes cikkely szerinti eljárás megindítását célozza Magyarország ellen. Ez az eljárás egyébként azt jelenti, hogy az EB megvizsgálhatja, a magyar kormány tiszteletben tartja-e az alapvető európai értékeket munkája során. Fontos lehet az is: eddig senki ellen nem indult hasonló procedúra, mi leszünk az elsők, ha tényleg megtörténik.

Néhány napja volt egy másik hír is, amely részben a magyar miniszterelnökről is szólt, de most nem ez a legfontosabb aspektusa. Martin Schulz, az Európai Parlament szociáldemokrata elnöke a mainzi egyetemen tartott beszédében azt fejtegette, hogy az Európai Unió legnagyobb ellenségei (Orbán Viktor mellett) a nemzetállamok. A baloldali politikus szerint nem szabad hinni azoknak, akik ilyen maradian gondolkodnak, mert a jelen kihívásaira csakis globális megoldásokat lehet alkalmazni, és erre képtelenek a nemzetállamok. Példának hozta fel a menekültkérdést, hiszen a migránsok »demokratikus elkötelezettségük miatt menekülnek hozzánk különféle diktatúrákból«.

A probléma ott van: melyek az alapvető európai értékek? És melyek az unió általános érdekei? A keresztény gyökerek megőrzendő értékeknek számítanak, vagy inkább kidobandó tehernek a huszonnyolc uniós ország jelenéből? Netán a liberális gondolkodás kötelező minden uniós polgár számára? De mi lesz akkor az európai muszlimokkal, akiknél egészen másfajta értékrend dívik? Érték-e még az önvédelem, vagy már csak az önfeladáshoz van jogunk? A mindenáron való semlegesség lett az unió általános érdeke? Lehetünk-e önmagunktól is semlegesek? (...)”