Itt már nem arról van szó, hogy keres-e eleget egy magyar pedagógus ahhoz, hogy motiváltan nevelje a következő nemzedéket, hanem arról, hogy már egyébként szerény jövedelmének kifizetésekor is packáznak vele.
„Arról például már hetek óta cikkek tucatjai jelennek meg, hogy vannak olyan óraadó tanárok, akik ebben a tanévben még egyáltalán nem kaptak fizetést, míg főállású pedagógusok a béren kívüli juttatásaikat, bérletpénzüket, kiérdemelt jutalmukat nem kapják kézhez. De mindez csak akkor személyesedik meg, amikor halljuk: egy neves művészeti iskolában a gyerekek által körberajongott, köztiszteletben álló szolfézstanár megszakítja az órát, mert sírógörcsöt kap, amiért augusztus óta nem kapott fizetést, és minden tartalékát felélte karácsony előtt.
Hogy fordulhat ez elő? Aki építőipari kisvállalkozóként dolgozik, netalántán fordítóként, szerkesztőként, korrektorként a magyar könyvkiadásban keresi a kenyerét, valószínűleg a saját bőrén tudja: kevésszer keríti hatalmába az embert tehetetlenebb és keserűbb érzés, mint amikor a becsülettel elvégzett munkájának nem kapja meg az ellenértékét. Ezt az érzést éli át hónapok óta sok száz óraadó tanár Vas megyétől Szentendréig. (...)
Most szorul. Az állami iskolákat fenntartó Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) több tízmilliárd forintos adósságot halmozott fel, ezért csúsztak a járandóságok. A kormány észlelte a bajt, és novemberben a kormány a költségvetés tartalékjából 26,6 milliárd forintot adott a Kliknek a bérszámfejtett, de át nem utalt juttatások kifizetésére. Az elmúlt hetekben már sokan megkapták pénzüket, és ha minden igaz, ezekben a napokban (a Klik ígérete szerint »december elején«) minden tanár felé kiegyenlítik tartozásukat.
Mégse tegyünk úgy, mint ha mi sem történt volna, és pusztán elhanyagolható átmeneti zavar merült volna fel a rendszerben. Itt már nem arról van szó, hogy keres-e eleget egy magyar pedagógus ahhoz, hogy motiváltan nevelje a következő nemzedéket, hanem arról, hogy már egyébként szerény jövedelmének kifizetésekor is packáznak vele. Aki szerint a Klik bírálata csak politikailag motivált szőrszálhasogatás, tegye fel a kérdést magának, a felszínen maradna-e, kitartanának-e tartalékai, ha három hónapig nem kapna fizetést.
Másrészt sajnos úgy tűnik, hogy a Klik egész szerkezete recseg-ropog. Adóssága újratermeli magát, és korántsem csak a tanárok bérével van baj. Iskolabusz-vállalkozások kerülnek a csőd közelébe a késő számlák miatt, naponta hallunk történeteket arról, hogy az iskolákban nincs nyomtatópapír, de olykor internet és telefon sem.
Persze, ilyesmi korábban is előfordult a szegényebb önkormányzatoknál, de nem épp azért terelték az állami iskolákat és a százezer pedagógust a Klik alá, hogy ezt elkerüljük? Az esélykiegyenlítésnek fura formája az, hogy most már mindenkinek egyformán rossz.”
A magyargyűlölő politikus idén nyáron csendben megemelte saját néppárti fizetését, így már közel évi 330 ezer eurót keres – miközben több munkatársát éppenséggel bércsökkentéssel sújtották.
Önök szerint előfordult már olyan a magyar politika történetében, hogy egy párt letagadta a teljes gazdasági programját? (Nem néhány elemet – az egészet!)
Jó híreket kaptak a munkavállalók, 2026-tól még több pénz áll a házhoz.
Gaál Csaba Németországban élő sebész főorvos arra igyekezett választ adni, mi az orvostudomány jelenlegi álláspontja a fenti esetben.
„Magyarország méretét meghaladó erővel vagyunk jelen a világpolitika színpadán, ez pedig korántsem utal zavarra” – jelentette ki a Fidesz frakcióvezetője.
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Ismerik Eisemann Mihály régi kupléját a „Hyppolit, a lakáj”-ból? „Pá, kis aranyom, pá, nem zavarom, pá, / Csak elhagyom, pá! /… Nincs köztünk nagyjelenet, / Könny, sóhaj és egyebek…”
Ismét erőszakoskodtak a tiszások riportereinkkel.
