Két számmal leírható a teljes EU-s gazdaság: egyik tragikusabb, mint a másik
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
A korábbi években felhalmozott (és jórészt a teljesítményhiány miatt fejlesztés helyett működésre felélt) adósságok terhei az elkövetkező években csökkennek, de ennek súlya így is óriási.
„A korábbi években felhalmozott (és jórészt a teljesítményhiány miatt fejlesztés helyett működésre felélt) adósságok terhei az elkövetkező években csökkennek, de ennek súlya így is óriási. Illusztrációként csak annyi, hogy hosszabb visszatekintésben az idei év volt az első, amikor az egészségügyi kiadások kismértékben meghaladták az adósságszolgálat (vagyis a kamatkiadás) összegét. E teher nemcsak a jóléti ráfordításokat, hanem a gazdasági növekedés ösztönzését szolgáló állami kiadásokat is korlátozza. A helyzet akkor változhat meg, ha a költségvetés egyenlege az adósságszolgálat terhei mellett is pozitív szaldót mutat, s a társadalmi szolgáltatások finanszírozását végre saját erőnk adja. Ekkor sem elődeink, sem utódaink talentumát nem vesszük tovább igénybe napi boldogulásunkra.
A mozgástér bővülésének mérhető adatát jelenítené meg, ha már a belátható távlatban az államháztartás bruttó pénzforgalmi egyenlegét (hiányát) egyessel kezdődő vagy inkább az alatti GDP-arányszám jellemezné. A gazdaság teljesítménye és a hatékonyabb adóztatást segítő eszközök alkalmazása következtében a központi költségvetés bevételei kedvezően alakulhatnak, s ha távlatilag sem lazul a fegyelmezett költségvetési (bevételi és kiadási) politika, akkor minden bizonnyal belátható időn belül eljuthatunk oda, hogy külső források bevonása nélkül fent lehet tartani a gazdasági fejlődést, és biztosítható a társadalmi-gazdasági működés egyensúlya.
A feladat mértékét mi sem jellemzi jobban, mint hogy ennek eléréséhez három-öt év alatt több százmilliárd forintos költségvetési egyenlegjavításra van szükség úgy, hogy nem lehet járható út a pénzkivonás az európai, sőt a ma már a környező országok némelyikéhez képest is a GDP arányában gyengébben finanszírozott társadalmi szolgáltatásokból. Minderre – meggyőződésem, s talán megbocsátható, hogy adventi várakozásom szerint – megvan a lehetőség és a közös törekvés.”