Anyát anyázó feministák és a női princípium

„Gőzöm nincs, igaza van-e ennek az Ákos nevű csákónak, de az biztos, hogy részigazságokat lehet felfedezni mondataiban. Ugyanis olyan dologról beszél, ami évszázadok óta, kimondva vagy kimondatlanul így van. Soha, senki, egyetlen igazi férj, férfi sem várta el a nőktől, hogy karrieristák legyenek. Remélhetőleg egyetlen férfitársam sem ejakulált még attól, hogy neki micsoda szupervezető, vérprofi nője van. Soha, senki nem mondja azt a nőknek, hogy »neked az a dolgod, hogy ugyanannyit, vagy többet keress, mint én.« Sőt! Azt várjuk el egy nőtől, hogy társ legyen, hogy szép legyen, hogy anya legyen, hogy rendszerető, tiszta legyen, hogy remek szakácsnő legyen, hogy TÁRS legyen. Emberöltők óta él a hagyomány, miszerint a férfiak húzzák körömszakadásig a betevőért, hazaérve pedig anyjuk keze alatt cseperedő gyermekek, nyugalom, szeretet, finom ételek és testi örömök várják haza »a ház urát«, aki mindezek anyagi hátterének garantálásán ügyködik. Hogy az lenézendő? Aligha. Hogy a férfiak megsértődnek azon, ha azt írom ide, hogy a betevő előteremtése a »dolguk?« Aligha.

Persze, értem én is, érti mindenki, hogy működésképtelen és ódivatú ez a hozzáállás, mivel sajnos a magyar családok megélhetésének igenis fontos és tisztelendő része a feleség, a nő jövedelme, de nem szabad összekeverni szezont a fazonnal.

A kettő ugyanis teljességgel összeférhetetlen; akár tetszik, akár nem. Eddigi személyes tapasztalataim alapján úgy látom, hogy a karrierista, mindenkin túltenni akaró nők iszonyatosan fontos pillanatokat mellőznek a hajtás közben. Például szülni, például társnak lenni, például gyermeket fürdetni, vagy mesét olvasni neki. Ez nem elítélendő, csupán egyéni döntés kérdése, hogy ki, s mit helyez előtérbe. Hogy feláldozom-e a gyermekemmel töltött szabad délutánokat, estéket némi plusz pénzért, nagyobb társadalmi elismertségért, s felnevelni a bébicsősz fogja a lurkókat(ha vannak egyáltalán), avagy beállok a sorba, és anya leszek, beteljesítem »a női princípiumot«, s társa is leszek a férjemnek, igazi anyja a gyermekeimnek. A kettő együtt az én olvasatomban nem működik, de sajnos a demográfiai adatok is ezt igazolják. Karrierista nőnek lenni tehát lehetőség, de soha nem elvárás. Tiszteljük és becsüljük a sikeres nőket, de a férfiak elvárása remélhetőleg valami egészen más. Bármelyik nőnek joga van bármihez, bármekkora ászok lehetnek, de meglátásom szerint ezzel közben valahol űrt hagynak maguk mögött.”